Ez egy olyan dolgozós év, amikor már minden sokkal könnyebb, mert nem vagyok csecsemő, akinek szinte fogalma sincs semmiről, ami körülötte történik, de egyúttal nehezebb is, mert a legtöbb dologról pontosan tudom, hogy kinek és hogyan kellene csinálni és a legdühítőbb, ha ez mégsem történik meg.
Remélem ez még nem az az év lesz, amikor túlságosan kinyílik a csipám és az illetőket emlékeztetem arra, hogy másra sem az égből hullik alá a malaszt, hanem kicsit dógozni is köllene. Na, nem sokat, nem azért mondom, csak hát mégis úgy, tessék-lássék. Persze van olyan is, aki helyett zokszó nélkül lapátolok egy kicsit többet, mert szimpi vagy mert úgy érzem, hogy ugyanezt megtenné értem ő is, meg amúgy is tök jó érzés, amikor idősebb kollégák odajönnek és megkérnek erre-arra, mert tudják, hogy rám számíthatnak, sőt még az is előfordul, hogy nekem kicsit jobban megy valami vagy van új ötletem, ami nekik nem jutott volna eszükbe. Végülis ebből tanulunk minden, nem?
A gyerekek meg viccesek, amikor épp nem idegelnek ki teljesen. Múlt héten egy "te is beírhatsz az én ellenőrzőmbe" poén nyomán a hatodikosoktól kaptam egy home-made ellenőrzőt. Megírták, kivagdosták, összevarrták. Azt hiszem az ilyen sztorik miatt ragadtam ott, ahol. Igen, Rózsa segglyukától 6 cm-re, ez azért ne legyen kérdés!
