Mondhatnám, hogy még a nap is máshogy süt, mióta beköltöztünk az új lakásba, de az igazság az, hogy egyelőre még csak itt tanyázunk és a napsütés inkább könnyes hunyorgásra készteti a fáradtságtól remegő szemeinket. Pedig olyan szép minden, ehhez most már lehet ragaszkodni, innen nem kell elköltözni, ha nem akarunk, nagyon jó lesz... csak egy picit kell már kibírni és kész is lesz!
.... és a realitás
Első éjszaka nem volt fűtés, meleg víz, ágy, a villanyt több helyiségben is csak akkor tudtam lekapcsolni, ha lenyomtam a biztosítékot, mindenütt ruhák, kacatok és szerszámok hevernek. A konyhában még van némi sitt, az ablakok koszosak, a fürdőből már levakartam ugyan a port, de a mosógép még nem üzemel. A cuccaink egy jelentős része még az albiban van, bár a szőke szerint már majdnem készen vagyunk a költözéssel (ezt még első nap mondta, amikor áthozott ide 12 inget meg 8 gatyát és megnyugodott, hogy most már mindjárt vége), azóta rájött ő is, hogy.... Jaj, naiv gyermek, még napokig fog tartani, szerencsére barát költözött be utánunk, így kicsit még tarthatjuk ott a fűszereket, a száradó ruhákat, kacatokat, ruhákat meg az egyéb konyhafelszereléseket. Szóval az élet másik felét.
Mondjuk tény, hogy egyre fogy a cucc, sőt tegnap már fűtés és meleg víz is volt, de a vendégágy az éjszaka közepén leeresztett alattunk, így kettőkor a szőkének kellett felpumpálni, majd mikor ötkor is arra ébredtem, hogy ez már inkább vízágy, mint kemény matrac, akkor felráztam újra, leszállítottam róla és pár pléden meg egy hálózsákon aludtunk tovább reggelig. A kollégáim szerint ez az időszak romantikus, de azért örülök, hogy most már nemsokára lesz ágy, amit a történtek fényében (10 év kolis ágyon alvás, leeresztős matrac, stb.) nagyon fogunk értékelni. Meg úgy általában mindent. A saját konyhát, a szép falakat, a teret. Nagy változás ez nekünk, csak ügyesen kell csinálni, hogy mindig egyre szebb legyen!
Nagyon boldogok leszünk itt, már alig várom, hogy átjöhessen a családom, a barátaim, az ideges szomszédok..!
