kivagyok, ki vagyok?

Napról napra fáradtabb, pontatlanabb vagyok. Alig pár hónap után úgy érzem, hogy kiégtem és leszarom az egészet. Nem lesz ez így jó. 

Aztán meg majd jön a duma, hogy a tanárok nyári szünete... amiért küzdünk... és ami nekem nincs, mert június végéig vettek fel.. Király, kivagyok. 

nehéz a dolga a katonának

Tegnap annyira kiborultam a fizetés megérkezését jelző sms-től, (a tanárok bazdmeg tényleg kurvára, pofátlanul keveset keresnek) hogy egész nap csak sírtam meg feküdtem, de aludni nem bírtam, csak bámultam a plafont vagy Lorelai-t (Istenem, mikor szoktam vissza a Gilmore Girls-re? Szerelmes vagyok Jess-be és Luke-ba is, Dean-be meg egyáltalán nem, de bőven kimeríti az eye-candy fogalmát), aztán este jött társaság és jobb kedvem lett. Ma már jól vagyok, és hamar felkeltem, mert olyan rémálmaim voltak, hogy elfelejtettem témazárót összeállítani a tizedikeseknek meg ott volt egy hatodikos fiú is, aki mindig rendetlenkedik, és ez szünet után is így volt, ezért épp cipelni akarom az ofőhöz, amikor rájövök, hogy felnőtt, magasabb nálam és mutál (egy hét hosszú idő egy tini életében). Szóval most inkább dolgozom.

Brutális lesz a jövő hetem: egyrészt hat napot kell dolgozni, másrészt kapni fogok két új osztályt, (kirúgtak egy embert és ez rám is kihatással van) akik kicsik és ellenszenvesek, délutánonként meg a másik melóm miatt kell itthon lennem és kiosztani a kis kártyákat annak az itt lakó 1200 főnek. Meg fogok halni. Nyugodtan irigyelje a sok demagóg f.sz a légkondis irodájából a három nap plusz szabit, amit őszi szünetnek hívnak, nagyon megéri tanárnak lenni, tessék kipróbálni... 

Viszont ma már jobb kedvem van, mert rájöttem, hogy nem lesz ez mindig így, és ha más nem, visszagondolok majd a szép (vagy legalábbis kevésbé gáz emlékekre, amelyek nem állnak összefüggésben a fizetéssel) dolgokra, és annyi haszna minimum lesz, hogy megnéztem egy csomó klasszikus vagy annak kikiáltott filmet a gyerekek miatt vagy velük, és ezzel én is több leszek. Ugye? Küldjetek vigasztaló energiát/szavakat. Vagy pénzt.

Tudom, póznak tűnik ez a "tanárok panaszkodnak" dolog, de amikor a bőrödön érzed, hogy nem vagy megfizetve, nem vagy megbecsülve, pedig rohadt nagy felelősséged, hogy lesz-e ész abban a fejben vagy sem, akkor kijön az emberből. Szerintem ezt a szünetet tartunk dolgot azért találták ki, hogy mindenképp életben maradjanak a gyerekek is. Igen, kell az a pár nap, hogy kifeküdjem a depressziót meg a frusztrációkat. 

ÜLNI, ÁLLNI, ÖLNI, HALNI

Végtelenül ideges vagyok, és ez a nap feltette a pontot a szar hét i betűjére, ez volt a szarhab a tortán, a szaros víz, ami visszacsobban a seggedre... apropó, ezt akkor találtam ki, amikor múltkor egy hatodikos azt mondta, hogy szerinte a szarni egy visszaható ige. Nem kezdtem el kiabálni, hogy nem mondunk ilyesmit órán, nem, nekem megindult a fantáziám, és halálosan nyugodtan közöltem, hogy "csak ha neked felfröcsög". A lényeg, hogy megértsék, hogy mi az, nem? Még nem jött ki belőlem a feszkó, az előbb csak azt vettem észre, hogy ez a vers dübög bennem, amit még beszédgyakon tanultunk. Annak ellenére, hogy elvégeztem egy magyar szakot, tanítok egy suliban, én nem tudok sok verset, nem olvastam egy csomó könyvet, amire azt mondják, hogy alap (pl. Goethe Faust, Odüsszeia, stb.), de amiket beszédgyakon tanultunk, azokra mind emlékszem. Milyen érdekes, nem? A tanítási módszereken múlik az élet. ... és akkor azt mondja az ötödikes, hogy hát őt sem köti le száz százalékosan a magyaróra. SAJNÁLOM, AKKOR MAJD VIDEÓJÁTÉKOZUNK, JÁNOS VITÉZ MEG MENJEN A P.CSÁBA, UGYE? Vagy beüti a térdét órán, és egy óra múlva azt mondja az igazgatóhelyettesnek, hogy neki azért van hányingere, mert beverte a fejét magyaron!!! Majdnem elsírtam magam, annyira felidegesítettem magam. Most gyorsan abbahagyom, és engedem hadd menjen ez az érzés, mert a hétvégémet nem ronthatja el semmi. SEMMI! Ezt a széket odább tolni, vonat elé leguggolni, óvatosan hegyre mászni, zsákomat a völgybe rázni, vén pókomnak méhet adni, öregasszonyt cirógatni, jóízű bablevest enni, sár van, lábujjhegyen menni, kalapom a sínre tenni, a tavat csak megkerülni, fenekén ruhástul ülni, csengő habok közt pirulni, napraforgók közt virulni - vagy csak szépet sóhajtani, csak egy legyet elhajtani, poros könyvem letörülni, - tükröm közepébe köpni, elleneimmel békülni, hosszú késsel mind megölni, vizsgálni, a vér hogy csordul, nézni, hogy egy kislány fordul - vagy csak így megülni veszteg - fölgyujtani Budapestet, morzsámra madarat várni, rossz kenyerem földhöz vágni, jó szeretőm megríkatni, kicsi hugát ölbe kapni s ha világ a számadásom, úgy itt hagyni, sose lásson - - ó köttető, oldoztató, most e verset megirató, nevettető, zokogtató, életem, te választató! 1926 nyarán bejött, működnie kell most is.

here we coooome

Annyira ócska hetem van, hogy azt el se tudom mondani. Egy csomó kudarc ért a suliban (biztos nem szeretnek! miért nem maradnak csöndben? tutira nem tudnak semmit, és ez az én hibám! szarul töltöttem ki azt a kurva lapot, amiről egészen addig azt se tudtam, hogy létezik, hogy az asztalomra nem vágták! stb.), beteg voltam (torokfájás, nátha, aztán hánytam a gombától, amiből mégis ettem, és ettől megfájdult a fejem két napra), közben szarul ment a fegyelmezés, ezért még jobban berekedtem és még jobban megfájdult a fejem, aztán kialudtam magam, de cserébe a kölykök már megint nem lettek egy kicsit se okosabbak, mint amit a minimumon hozni lehet, aztán meggyógyultam és jól sikerült az öt évvel öregebb vénségi fordulója, de még milyen jól, ma meg fáradt voltam és depressziós, ezért megittam egyedül a maradék bort, ami itthon volt, aztán feküdtem az ágyban egy csomó Gilmore Girls-sel, amitől még jobban befordultam, de legalább nem láttam rendesen a keresztbe álló szemeim miatt, aztán ettem popcorn-t és posztoltam egy csomó nyaralós képet fácséra, amitől végül csak jobb kedvem lett. Tulajdonképpen ki mehet Loszándzseleszbe? Senki, én se, mégis voltam, pacsi, puszi, szia Titi, most keresek egy jó receptet, és keresztbe álló szemekkel megsütöm azt a kurva nagy karfiolt, amit vettem. Olyan rakott karfiol lesz itt, hogy mindenki beszarik, kivéve én, mert én tudtam, hogy úgyis meg tudom csinálni. 

gyúrós gyula

A konditermek furcsa helyek. 

Ahova én járok, ott például paraszt az egyik pultos csaj, pedig hát én fizettem azért, hogy ott lehessek, nem ő rángatott ki engem a leszbi kis valagából. Velem mondjuk csak határeset a bunkósága, de már többször is szemtanúja voltam a másokkal való keménykedésének. Na de nem is róla akartam beszélni, hanem arról az oximoronról, hogy a sok bőcsészlány odamegy, megveszi a kis bérletét, hogy izmos legyen meg sovány, aztán a tulajék mégis kénytelenek kiírni a liftajtóra, hogy Kérjük, hogy érkezéskor és távozáskor ne a liftet használjátok, hanem a lépcsőt! Az első emeleten van a terem, vajon ki használja? 

Ahova a szőke jár (és ahova nekem is van egy bérletem, de még nem mentem oda egyszer sem), ott ki van írva a fiúk tusolójában, hogy Ugye te sem szeretnél hideg vízben zuhanyozni? Akkor kérlek igyekezzetek kerülni a félórás PINCSI-PANCSIT! A szőke szerint mindenki buzi vagy külföldi ott. Próbáltam kideríteni, hogy ő melyik, de mivel ért magyarul, gyanítom, hogy az első. Ideje átgondolni a szerepemet. 

step by step

Mikor nevetnem kellett volna, olyan cefetül voltam, hogy arra szavak sincsenek, de most talán egy kicsit minden jobb, leszámítva, hogy másnapos vagyok.

Ma az embernek diplomája lett, nekem meg összejött egy régi tervem, és egy évre megoldódott a lakhatási kérdés. Egy fél állásom már van, most már minden rendben lesz. Örüljünk, örüljetek velem!

d mint...

Írhatnék arról, hogy utálom a dagadt testemet, és hogy ennek ellenére csak enni meg inni akarok. Vagy hogy dolgoznék, pénzt keresnék, ennek ellenére csak itthon ülök. Vagy hogy azt se tudom, hogy figyel-e rám még valaki egyáltalán vagy én is csak egy unalmas, dagadt, "valaki nője" lettem. Jó hogy fátylam és szoptatós képem nincs, b+. Nem kellett volna meginni azt a pohár bort, mert sajnos sok igazságot suttog a fülembe, ami ki tudja, hogy valóban igaz-e. 

Hush

Délután annyira kívántam a húst, hogy beírtam a google-be, hogy rántott hús, aztán a netpincéren nézegettem az ajánlatokat, aztán csak megettem az otthonról hozott gulyáslevesemet, és arra gondoltam, hogy nekem így se mondja senki, hogy látszik, hogy járok edzeni, szóval jobb lesz, ha inkább nem eszem. 

Hát ez egy :(

Genetikus dagadalom

Két hónapja járok edzeni, de nem lettem se izmosabb, se soványabb, sőt talán még inkább kövérebb, de ma box után még kívántam a futást és a további ugrálást, pedig most már nem is hi5-ozok, ha a csaj odatartja a kezét, hanem ütöm, mint a gép, és marha fárasztó. Na jó, izmosabb talán vagyok, de az úgyse látszik a zsírtól, szóval végülis mindegy is, tudtam, hogy nem is jössz el. Küldjetek valami fogyireceptet, hátha csoda történik.

Aki a férfiak szemétségeiben gazdag magánéletet vagy a ne egyél délután egy után vagy kávé reggelire, főtt sonka ebédre, fejes saláta nyersen típust és társait akarja javasolni, az inkább kíméljen. Brühühűűűű.