drunken conversations

"... jó, akkor gyere el az osztálytalálkozóra! Beírtad a telefonba? Tessék, írd be, diktálom: de-cem-ber 22. Kata, gyere el te is! Most már elég öregek vagyunk hozzá, hogy elhozhassuk a barátnőt, feleséget, gyereket! Higgyétek el! Kata, te miskolci vagy? Aha, de azért eljössz, nem? Mi az, hogy nem? Gyere el! Ott van az a csaj, a volt osztálytársunk, annak már két gyereke is van, akkor te is eljöhetsz! Nagyon jó lesz, december 22!" 

a szőke másnap: Zoli olyan lelkes volt, nem akartam megmondani neki, hogy mi nem is voltunk osztálytársak. 

én: micsoda? 

szőke: Ő valahol Szirmán járt suliba, de nem értette meg, hogy én máshova. Szomorú lesz így is, hogy nem leszünk ott. wtf.

így kezdődött az őszi szünet

Tegnap vettem egy Jénait a netes turiboltban, aztán ennek örömére főztem egy fantasztikus rakott krumplit, majd leugrottunk a kocsmába "egy sörre", ami háromig tartott (igen, ez már az új idő). Ott volt Éden Máté is, aminek annyira megörültünk, hogy véletlenül a mellettem ülő szőkének küldtem el reflexből az sms-t, hogy ittamáté, itt a broki. 

Ez a rakott krumplim, szép, nem?

a zokniszandál-terror

Szenvedek, nem akarok iskolába menni, a többi gyereknek nem is kell, nekem miért? Kicsi vagyok, fázom, éhes vagyok, segítsetek rajtam! ...és biztos ott lesz a buszon/villamoson az a nyomi és furcsa és ijesztő kislány, akit szeptember óta ismerek látásból, mert minden reggel akkor jön iskolába, amikor én dolgozni megyek, és év eleje óta ugyanaz a fehér szandál van rajta zoknival, ami lila, fehér, rózsaszín, minden, amit el tudunk képzelni. Engem ettől minden alkalommal kiver a víz, most meg már fel is vagyok háborodva, mert nemsokára leszakad az égből az első mocskos, hóleves eső. Miért? Vajon ki engedi így iskolába azt a gyereket és miért? Remélem ma szünet van nekik!

felesleges holmik

Annyi cuccom van, amitől szeretnék végre megszabadulni: például ruhák, zsír, frusztrációk... A ruháimért zsebpénzt, a zsíromért örömet, a frusztrációkért cserébe megkönnyebbülést várok. és egyik sem megy sehova, mindegyik csak gyarapszik

these are the days

Gondolom akkor kezd el égni a zsír, amikor már tiszta szívemből gyűlölöm az edzőt és egyben elégedett is vagyok, hogy végre sikerült találnom egy tisztességes órát, amiről nem úgy jövök ki, hogy baszki, ennél öreganyám többet izmosodik kapálás közben. Ma úgy volt, hogy bejön az ötödikes órámra a felettes, amire annyira ráparáztam, hogy végül nem jött be (persze nem azért, mert én féltem, hanem csak úgy). A gyerekek meg persze keresték, mert én előző nap beharangoztam, hogy vendég jön, aki őket fogja figyelni munka közben (naná, majd azt mondom, hogy engem, nem?).. féltem, hogy rendetlenkedni fognak és égő lesz, de végül nem volt persze semmi, és amúgy is jól viselkedtek. Jól van na, ezek annyira kicsik, hogy nem lehet kiszámítani, hogy csak eldobnak egy papírrepcsit vagy épp kiesnek az ablakon. Ez nem vicc, ma az egyiket az ablakból parancsoltam vissza korepen. Amúgy egyre jobban szeretek velük is lógni, mert szoktunk kisebb csoportokban is "bandázni", és olyankor mindig elpofázzák nekem, hogy ki kivel jár. Ma pl. azt mesélték el, hogy Vivi szerelmes Geribe, Geri meg Vivibe, de Vivi valamiért nem akar járni Gerivel, de amikor ma Geri összekapott a matektanárral, és az egy jeggyel rosszabbat adott a dogájára, és ezért Geri sírni kezdett, akkor Vivi írt egy levelet Gerinek, aminek a tartalma az volt, hogy "Mi a baj, szerelmem? <3". Persze továbbra is a hatodik a szívem csücske, mert okosak, rendetlenek és azt hiszem szeretnek velem lógni, én meg szeretek velük, mert már van eszük és mindenre mondanak valami frappánsat. Meg volt egy értekezlet, ahol megtapsoltuk azokat a tanárokat, akik 30 éve a suliban tanítanak, kaptak pénzt is, aztán bejelentették, hogy mindenki más is kap negyvenezer forintot kajacsekkben, kivéve persze azok, akik most kerültek állományba, vagy január és augusztus között állományban voltak ugyan, de épp szülési szabadságon vagy ilyesmi. Én nem kapok semmit, brühühűű. Legalább egy pizzát rendelhettek volna nekünk is.

mert a stílus maga az ember

Anyám legendákat tud zengeni róla, hogy milyen az, amikor a felettese úgy beszél az emberrel, mintha az a seggéből rángatta volna ki, és csak azért bunkó valaki, mert megteheti. Na, én ezt ma átéltem, csak épp nem ellenem, hanem egy kollégám ellen irányult. Elég szar volt, és pontosan abból az irányból érkezett a csapás, amelyikből én is számítok rá titokban. Bármikor, ismétlem bármikor lecsaphat bármelyikünkre, és mivel legalább 3-4 olyan embert meg tudok jelölni, aki valamilyen szempontból felettem áll, és van némi joga lecsapni, a meló tisztességes elvégzése mellett még azt is örökké figyelni kell az embernek, hogy a seggét védje az ilyen jellegű támadásoktól. Azért mégis kiszúrtam, hogy ki az, aki ilyesmire hajlamos, na, és a mai nem cáfolt rá erre. Persze most olyan nüansznyi dolgokról beszélek, mint a stílus és a helyzetek kezelése, de megmondom őszintén, pont egy ilyen helyen joggal várhatná az ember, hogy meglegyen a tisztességes beszédmodor és bánásmód, legalább felülről meglegyen, ha már lefelé tőlünk maximálisan elvárják. Hát, nincs, se alulról, se felülről.. Le fog csapni rám is, csak várjuk ki a végét.

itt repül a kismadár

Na, kezdjük meg az "én ki nem ugrom onnan, b.zdmeg" jellegű mémek sorát! De most komolyan, ki, kérdem én, KI (más) ugrana ki onnan? Emellett nem tudok szó nélkül elmenni.

Mocskos pénz

Odafelé megbüntettek a buszon jogtalanság miatt jogosan, visszafelé kettő helyett négy órát ültünk a vonaton (isteni és emberi törvényekbe ütköző). Nekem ez a laza egynapos kiruccanás kb. 15ezer forintba és nyolc utazással töltött órába került. Iszonyatos pazarlás, már-már kénytelen vagyok azt gondolni, hogy életem első fizetése el van átkozva. Eddig vettem belőle egy cipőt, amiről itthon kiderült, hogy kicsit kicsi, aztán most kifizethetem a büntit. A maradékot ki kéne dobnom az ablakon, mert nem lesz ez így jó. Life sucks.

hogy is hívnak, szöszi?

Modern névtanulós játék heti egy órában harminc fős osztályokat tanító tanároknak: Ha végre sikerül megjegyezned egy-egy nevet az arcokhoz (lehetőleg különlegesebb, egyedibb legyen!), menj haza, keresd meg fb-on és nézegesd meg a képeit! Mivel ők is a modern kor gyermekei, az osztálytársak tutira szétkomizták kommenteltek a képeik alá, és voila: te máris tudsz legalább tíz nevet az osztályodból. A másik módszer, hogy a naplóba hajtott fejjel kihívod őket felelni (így nem derül ki, hogy fingod sincs, hogy kit hívsz ki). A harmadikat megemlíteni sem merem: kérdezd meg. Na nemár. Jó, hogy a postagalambot meg a füstjelet nem hozom szóba, ugye? Ugye.

Baywatch question

ÜLNI, ÁLLNI, ÖLNI, HALNI

Végtelenül ideges vagyok, és ez a nap feltette a pontot a szar hét i betűjére, ez volt a szarhab a tortán, a szaros víz, ami visszacsobban a seggedre... apropó, ezt akkor találtam ki, amikor múltkor egy hatodikos azt mondta, hogy szerinte a szarni egy visszaható ige. Nem kezdtem el kiabálni, hogy nem mondunk ilyesmit órán, nem, nekem megindult a fantáziám, és halálosan nyugodtan közöltem, hogy "csak ha neked felfröcsög". A lényeg, hogy megértsék, hogy mi az, nem? Még nem jött ki belőlem a feszkó, az előbb csak azt vettem észre, hogy ez a vers dübög bennem, amit még beszédgyakon tanultunk. Annak ellenére, hogy elvégeztem egy magyar szakot, tanítok egy suliban, én nem tudok sok verset, nem olvastam egy csomó könyvet, amire azt mondják, hogy alap (pl. Goethe Faust, Odüsszeia, stb.), de amiket beszédgyakon tanultunk, azokra mind emlékszem. Milyen érdekes, nem? A tanítási módszereken múlik az élet. ... és akkor azt mondja az ötödikes, hogy hát őt sem köti le száz százalékosan a magyaróra. SAJNÁLOM, AKKOR MAJD VIDEÓJÁTÉKOZUNK, JÁNOS VITÉZ MEG MENJEN A P.CSÁBA, UGYE? Vagy beüti a térdét órán, és egy óra múlva azt mondja az igazgatóhelyettesnek, hogy neki azért van hányingere, mert beverte a fejét magyaron!!! Majdnem elsírtam magam, annyira felidegesítettem magam. Most gyorsan abbahagyom, és engedem hadd menjen ez az érzés, mert a hétvégémet nem ronthatja el semmi. SEMMI! Ezt a széket odább tolni, vonat elé leguggolni, óvatosan hegyre mászni, zsákomat a völgybe rázni, vén pókomnak méhet adni, öregasszonyt cirógatni, jóízű bablevest enni, sár van, lábujjhegyen menni, kalapom a sínre tenni, a tavat csak megkerülni, fenekén ruhástul ülni, csengő habok közt pirulni, napraforgók közt virulni - vagy csak szépet sóhajtani, csak egy legyet elhajtani, poros könyvem letörülni, - tükröm közepébe köpni, elleneimmel békülni, hosszú késsel mind megölni, vizsgálni, a vér hogy csordul, nézni, hogy egy kislány fordul - vagy csak így megülni veszteg - fölgyujtani Budapestet, morzsámra madarat várni, rossz kenyerem földhöz vágni, jó szeretőm megríkatni, kicsi hugát ölbe kapni s ha világ a számadásom, úgy itt hagyni, sose lásson - - ó köttető, oldoztató, most e verset megirató, nevettető, zokogtató, életem, te választató! 1926 nyarán bejött, működnie kell most is.

here we coooome

Annyira ócska hetem van, hogy azt el se tudom mondani. Egy csomó kudarc ért a suliban (biztos nem szeretnek! miért nem maradnak csöndben? tutira nem tudnak semmit, és ez az én hibám! szarul töltöttem ki azt a kurva lapot, amiről egészen addig azt se tudtam, hogy létezik, hogy az asztalomra nem vágták! stb.), beteg voltam (torokfájás, nátha, aztán hánytam a gombától, amiből mégis ettem, és ettől megfájdult a fejem két napra), közben szarul ment a fegyelmezés, ezért még jobban berekedtem és még jobban megfájdult a fejem, aztán kialudtam magam, de cserébe a kölykök már megint nem lettek egy kicsit se okosabbak, mint amit a minimumon hozni lehet, aztán meggyógyultam és jól sikerült az öt évvel öregebb vénségi fordulója, de még milyen jól, ma meg fáradt voltam és depressziós, ezért megittam egyedül a maradék bort, ami itthon volt, aztán feküdtem az ágyban egy csomó Gilmore Girls-sel, amitől még jobban befordultam, de legalább nem láttam rendesen a keresztbe álló szemeim miatt, aztán ettem popcorn-t és posztoltam egy csomó nyaralós képet fácséra, amitől végül csak jobb kedvem lett. Tulajdonképpen ki mehet Loszándzseleszbe? Senki, én se, mégis voltam, pacsi, puszi, szia Titi, most keresek egy jó receptet, és keresztbe álló szemekkel megsütöm azt a kurva nagy karfiolt, amit vettem. Olyan rakott karfiol lesz itt, hogy mindenki beszarik, kivéve én, mert én tudtam, hogy úgyis meg tudom csinálni. 

csak

Csak kibontom a hajam, és máris záporoznak a bókok az isiben.

Csak azért nem hánytam el magam a busz utazóközönségének szagától/kinézetétől, mert annyira üres volt a gyomrom, hogy kb. hangosan kongott.

Csak el akartam mondani, hogy véletlenül újra rákaptam a Gilmore Girls-re, és szép, nosztalgikus érzések ébredtek bennem, amikor a Kata mindig azt nézte fülessel, én meg mindig megkértem, hogy nézze hangosan, mert én is szeretem. De jó volt!