Bajnok

Amikor beleült a székbe, azt gondoltam, hogy nem jó, ő nem méltó erre. Amikor kiderült a svindli, meglepődtem, de azt gondoltam, hogyha a többiről is kiderülne, nem lennék meglepődve. Amikor jöttek az első mémek, még röhögtem is. 

Most kicsit sajnálom, mert más munkahelyekről büszkén, milliókkal, bajnokként mehetett volna nyugdíjba, most meg öregember korára az ország bohóca lett belőle. Nem, nem menteni akarom, de mikor érkezett, ő akkor sem volt oda való, doktorként sem. Mindig ez van, a sebzett állatokon megesik a szívem. 

Nagyon unom, hogy mindenki róla beszél, de legfőképpen azok, akik hasonlóan lassan, nálam lassabban vagy soha nem fejezték be az egyetemet se. Az ismerőseim eddig vicces képeket posztoltak vagy nyaraltak vagy hülyéskedtek a fb-on. Most mindenki doktor. Szerintem ez nem vicces. Csak az a DrPepper-DoktorOetker-es kép, na az tényleg az. 

Dö next sztáp iz Cshájná

Hétfőn még örültem, hogy terhelnek, kedden már úgy éreztem, hogy túlterhelnek, szerdán sírtam, mert hiába aludtam el kedden a gép fölött, aztán jojóztattam ki a szemem szerda reggel, nem is az én végleges verziómat küldték el, hanem a főnök befejezését, és még meghallgathattam az idő prioritásáról szóló példázatot. Én hallgattam meg, nem az a csaj, aki még az idő lejárta után 2 perccel is leveleket küldött nekem, hogy mit változtassak. Aztán levelet küldtem a főnöknek, amiben leírtam, hogy szerintem nem fair, hogy hetek óta ott vagyok, és hozzám se szólnak, hogy jól végzem-e a dolgom vagy sem, leszámítva az aznapi fikát. Hát válaszolni nem válaszolt ma reggelig. Tegnap be se mentem, de nem ezért, hanem mert állásinterjún voltam, ahol azon poénkodott a munkaadó, hogy biztos pálinka van az ásványvizes üvegben. Szerintem ez vicces, nem áll távol a valóságtól, hogy megjelenjek egy butykossal a munkahelyen... Persze hol volt az interjú? Angyalföldön, a múltkori cég utcájában. Hogy jutottam oda? Utaztam, utaztam, eltévedtem, meglettem, kijöttem, sétáltam, eltévedtem, villamosoztam, metróztam, aztán rájöttem, hogy rossz irányba indultam, mert már megint a kiindulási pontban voltam, ekkor leszálltam, átszálltam, aztán a Ferencieken elfelejtettem leszállni, ezért újra visszaszálltam, aztán végül megérkeztem a Ferenciekre, ahol kínomban bementem körülnézni egy kínaiba, hátha lesz óccsó kínai bőrcipő, amit 2 hét alatt szétrúghatok. Hát nem volt, de közben hallgattam kínai tucc-tucc zenét.

De visszatérve a gyakhelyre, most mindjárt bemegyek, és kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak majd nekem, mondanak-e valamit, vagy mi lesz jövő héten, mert elképzelhető, hogy én már egy másik helyen leszek. És most a szívem se fájna. Annyira. 

Ja, az meg különösen bánt, hogy a szarkupac csúcspontján volt a Panni szörprájz buli, és nem mentem el. 

Engem ne szopassanak éhbérért, komolyan... 

a túlóra

Ma "csak" délelőtt tíztől este nyolcig voltam a munkahelyen gyakhelyen. Fáj az egész gerincoszlopom, le kellett mondani a pilatest, és kicsit szédülök az egész napos monitorbámulástól. A jó rossz hír az, hogy még így sincs elküldve a feladat, és hogy így 100ft/h volt az órabér. A valódi jó hír az, hogy itt talán tanulok is valamit, ha már a mocskoskurvamagyarállamnak más munkaadónak nincs is rám szüksége a jelek szerint. Ja, ez most nem panaszka, legalább 25 cv-t küldtem szét a világba az elmúlt hetekben, és csak Angyalföldre hívtak be ki, de még onnan se szóltak vissza, hogy mehetek-e második körre. Gondolom nem. Hát így állunk.

Hős vagy hülye?

Az azért normális, hogy nem akarok kenuval átevezni az Atlanti-óceánon, nem akarom, hogy a férjem ne akarja, hogy mentőcsapatot küldjek utána, mikor másfél hónapig nem telefonál, nem akarom, hogy a férjem 10 centire lógjon ki napokig az Atlanti-óceánból, és az, hogy egyelőre nem merek elmenni kangoo edzésre, pedig nagyon tetszik? Ugye azért én is ember vagyok?
Update: Azért azt nem mondom, hogy nem tiszteletreméltó teljesítmény, de én azért kételkedem, hogy ez okos dolog-e. Tudom, a világot a bátrak és vakmerőek vitték előre, bla bla bla bla bla és bla. 

...és harmadnapon

Indokolatlan mértékben kivagyok még mindig, amit mondjuk kicsit sem csodálok, tekintve hogy legalább 3-5 másik ember szülinapját is megünnepeltem, ha az elfogyasztott termékek mennyiségét tekintjük, de az is lehet, hogy csak azért ittam ennyit, mert tavaly nem volt szülinapi bulim, és ki tudja, hogy jövőre lesz-e, szóval kompenzáltam. Lényeg a lényeg, csoda, hogy megmaradtunk, nem bánom egy kicsit sem, de azért jó lenne, ha holnapra már nem lennék ennyire romos. Úgy érzem magam, mint aki éberkómában van, de végülis nem kell nekem mindennap sokat beszélgetnem. 

Negyedszázad

A szülinapi bulimat egy névtelen kocsmában tartottam, ahol az óraátállítás miatt órák egész sora esett ki nekem és szívem párjának. Mára meg annyira megöregedtem, hogy még azt is meggondoltam, hogy az ágyból kikeljek-e egyáltalán. Ilyen ez az öregedés.

Rohadt sok Alattomos alattomoskodott belém, nem volt egyszerű menet. 

Pom-pom-pororom

Tegnap végül elmentem orvoshoz Gazdagrétre, mivel homeopátiás kamupirulákon és pálinkán kívül nem volt itthon egy darab kapszula se, ami jó lehet torokfájásra. (Nyugi, a biztonság kedvéért azért munka után bevettem egy homeohumbi gyógyszert egy kis pálinkával, csak nem használt...). Két különböző rendelőben voltam, mire megtaláltam az én Dr. Magenheimemet, aki adott narkót, ma reggel meg szülinapom alkalmából majdnem összeestem edzésen. Talán nem kellene mandulagyulladással táncikálni menni....Viszont egyelőre nincs szülcsinapcsis depresszióm, és hogy ne is legyen, mindjárt bemegyek dolgozni!!! Szombatra meg kell gyógyulnom! 

A te anyád meg...

A nagyszüleim épp az egykori, réges rég megboldogult anyósuk (fejenként egy darab) rossz szokásait elemzik odalenn az étkezőben. Úgy tűnik ehhez sem lehet elég öregnek lenni.

Ilcsi

Mondvacsinált kínokat és helyrehozható hibákat elkövető embertársaim iránt cseppnyi szánalmat se érzek, még akkor se, ha ezért rám nyomják a bélyeget, hogy semmi empátia nincs bennem. 

Az előbb percekig folytak a könnyeim egy rég halott ismeretlen ismerős miatt, akinek pont ma van az évfordulója, ezért volt róla egy riport a tv-ben.

Kedves lány volt, kedvesen köszönt, kedvesen suhant, kedvesen mosolygott. Azóta is gyakran eszembe jut arcokról az utcán, gondolatokról, vagy csak úgy, pedig nem is ismertem igazán. Anno próbáltam elérni, hogy felvonják a koliban a fekete zászlót, amikor meghalt, de sajnos nem jött össze. Magam se tudom igazán, hogy miért akartam ezt, de úgy éreztem, hogy tennem kell valamit. Azt hiszem valami ilyesmit jelent az "emléked szívünkben örökké él" frázis, amit egy szar sablonná tettek a virágárusok. De hát mi másért jutna eszembe időről időre, ha nem ezért? Hát nyugodjék békében!

Márciusi ifjú

Tegnap már majdnem itthon voltunk, amikor a szomszéd faluban városban felszállt a buszra egy részeg huszár (!). Szalutált, kért egy egészet a következő faluig, aztán elmesélte, hogy ő most márciusi 14-ei (!) ünnepségen volt, de már vége a bulinak és megy haza. Hol a ló? Hol vannak az igazi férfiak? Huszár a buszon!!!

Hush

Délután annyira kívántam a húst, hogy beírtam a google-be, hogy rántott hús, aztán a netpincéren nézegettem az ajánlatokat, aztán csak megettem az otthonról hozott gulyáslevesemet, és arra gondoltam, hogy nekem így se mondja senki, hogy látszik, hogy járok edzeni, szóval jobb lesz, ha inkább nem eszem. 

Hát ez egy :(

Ironwoman

Az a baj ezzel az új konditeremmel, hogy a tanárok állandóan csúsznak az órákkal, és ma pl. a buszmegállóban nyújtottam le, mint egy focista, mert rohannom kellett volna dolgozni, ezért kijöttem a "lélegezz mélyeket és szeresd magad" részről. Na jó, sose mondják ezt, de mindig az az érzésem a nyújtás alatt, hogy én most valami kurva nagyot cselekedtem. 

Mondjuk ez ma pont igaz, mert fémrudas súlyemelős edzésen voltam, hozzátenném, véletlenül, és többet nem is megyek, mert már így is félő, hogy egy kocsmai verekedésben mindenki alul maradna velem szemben. Box, hot iron, basszus, mikor lettem metal lady? Lehet mindjárt belekötök egy csövesbe!

Jamie Oliver, első lecke

Hamar megtalálom a közös hangot az idegenekkel. Gyökerekkel is hajlandó vagyok szóba állni, ha van bennük valami vicces: velük vagy rajtuk nevetek, és az nekem jó.

Ma reggel egy tök ismeretlen gyereket küldtem el a halálba, amikor a kolbászos-hagymás rántottámat kezdő szakácsok eledelének aposztrofálta. Sajnálom, nem bírom a jogtalan kritikát (ennek anyám nagy mestere), főleg nem idegenektől, akiknek fogalma se lehet arról, hogy tudok-e főzni vagy sem. Hát menjen már a picsába!

Engem ne cinkeljen egy zsíros hajú, zsíros testű faszkalap, mert megütöm, meg én. És akkor még dicsekedett, hogy ő péntek este girosztálat, tegnap este brassói aprópecsenyét, ma meg ki tudja mit kotyvasztott, most meg úgy néz ki a konyha, mint ahol bomba robbant. És akkor még PC voltam, és az anyázásba nem fűztem bele, hogy látszik is, hogy napi 3-szor főzöl magadra te dagadt gyökér.

GRRRRRRRRRRRR. 

Angyalföldön minden kicsit más

Minden héten van pár mélypont, amikor a kétségeim elnyomják a bennem uralkodó szimpátiát. A gyakornoki helyen olyan lehetek, mint egy gyerek, teljesen átmozgatják az agyamat, a fantáziámat, és szeretek a munkatársaimmal lenni. Még a monotonabb feladatok se unalmasak. Csak...

A héten az egyik főnök elkapott, hogy röpke interjút kérjen, hogy érzem magam, mit gondolok a helyről, stb. és tényleg csupa jó jutott eszembe, de elmondtam neki is, hogy nekem fizetés kell és biztonság kell, nekem el kell kezdenem az életem. Ő meg mondta, hogy szeretnének megtartani maguknak és accountot nevelni belőlem, és jó munkaerőnek tart bla bla. Csak... csak nem tud megígérni semmit.

Ma reggel Angyalföldön voltam állásinterjún. A hr-s kérdésére, mely szerint mi demotivál engem a munkával kapcsolatban, azt feleltem, amit őszintén gondolok és ami egész reggel a fejemben harsogott: EGY ÓRA AZ ÚT ITTHONRÓL, BASZKI. Ő meg olyan arcott vágott, mintha szellemet idéztem volna véres rongyokra, és flegmán azt felelte, hogy ő járt be Gazdagrétről, 50perc volt az út, én meg még közelebb is lakom, azaz 40perc alatt itt lehet lenni. Gondolom kocsival... A cég amúgy szimpi, profi, de 1 egész óra az út. A szőke szerint ennyi idősen nem válogathatunk, de egyszerűen nem tudok másra gondolni, mint hogy fel ne vegyenek basszus, mert ez azt jelentené, hogy reggel 7kor már le kellene lépni itthonról, és a csaj finoman érzékeltette, h ez nem állami szektor, azaz a fél5-ös műszakzárás csak tájékoztató jellegű...

Visszafelé kidörzsölte a csizma a lábamat, meg a mellettem elhaladó suttyó beszólt, hogy IGEN JÓ VAGY. Cigányok, panel, suttyók, egy óra utazás, hát kell ez nekem?

Különben is vérezne a szívem a gyakhelyért. Igen, azért ahol alig fizetnek. Hát én se vagyok normális.

Genetikus dagadalom

Két hónapja járok edzeni, de nem lettem se izmosabb, se soványabb, sőt talán még inkább kövérebb, de ma box után még kívántam a futást és a további ugrálást, pedig most már nem is hi5-ozok, ha a csaj odatartja a kezét, hanem ütöm, mint a gép, és marha fárasztó. Na jó, izmosabb talán vagyok, de az úgyse látszik a zsírtól, szóval végülis mindegy is, tudtam, hogy nem is jössz el. Küldjetek valami fogyireceptet, hátha csoda történik.

Aki a férfiak szemétségeiben gazdag magánéletet vagy a ne egyél délután egy után vagy kávé reggelire, főtt sonka ebédre, fejes saláta nyersen típust és társait akarja javasolni, az inkább kíméljen. Brühühűűűű. 

A szívem darabjai

Annak mondjuk annyira nem örültem, mikor a favágónak öltözött barátom az este elején (véletlenül) orrba vágott a fejsze nyelével. Köszönöm, jól vagyok, Zala még mindig fantasztikus, a maga dimbes-dombos, pálinkával  és fröccsel átitatott valójában. 

Álomszemű

Miért van lecsukva a villamoson az egyik álomszemű?

én magamban: Nahát, milyen kreatív gyerek!

...

.....

........!

Ó, hogy az áramszedőről beszél. Érdekes... Ezek szerint élénkebb a fantáziám, mint egy ötévesnek. Még soha nem használtam azt a szót, hogy áramszedő. Nem is volt rá szükségem, talán ezért van fantáziám. 

Szóljon hangosan az ének

Tudom, hogy nagyon gáz, de minden olyan reggelen, amikor valami bosszantó/bántó/sértő dolog történt velem álmomban, a szőkére a valóságban is mérges vagyok. Szinte biztos, hogy köze van az álmaimhoz, nekem ne kamuzza azt, hogy aludt! Pl. ma éjjel is egy kenuban evezett Colossal meg az öccsével, miközben nekem az otthoni falunapon városi rendezvény dalversenyén kellett volna elénekelni Oláh Ibolya Magyarország c. számát, meg még valamit koprodukcióban. A hoppmester szerepét az Animal Canibals tagjai töltötték be. Én nem akartam énekelni, mert egyrészt nem tudok, és majd kibeszélnek a faluban, másrészt meg előtte meg kellett másznom egy dombot (K. és a domb együttes emlegetése mondhatni oximoron). De büszke voltam magamra, mert tök jól ment, megérte a kondibérlet.

Na, megyek dolgozni inkább. 

Futok, szaladok, máris rohanok

A héten sóhajtani se volt időm, és arra eszméltem, hogy csütörtök lett. Mondjuk ez pozitív, mert akkor holnap lehet mondani a Virág utcában, hogy Thank God, it's Friday, és közben eszünk ropogós-csípős csirkeszárnyat.

Ha minden jól megy, akkor 20 percen belül elintéződik a több hetes hercehurca, melynek során dupla kolidíjat kellett fizetnem, papírok és kulcsok után futkosni, nemlétező koliigazolványokból létezőt varázsolni, gazdaságis nénivel okosan bánni, stb. Hát az ember már illegális bevándorló se lehet nyugodtan? Höhö. Hozzátenném, hogy a gazdaságis nénivel még anyám is beszélt tegnap, többször is, és rettentő jófej a zord külső ellenére... és ezt nekem 6 év után kell megtudnom! Annyira hálás vagyok, hogy ilyen feltételek mellett lakhatok itt, hogy arra szavak sincsenek, és melengeti a szívemet, hogy ebben mennyi ember jófejsége van benne. Ez mind felém áramlik, és ez jó!

A munkahelyre azért kicsit félek bemenni, mert a héten kb. annyira voltam hatékony, hogy egyes feladatokat napokig csináltam úgy, hogy közben én tényleg azokkal foglalkoztam. Hjaj... 

Legalább a nap süt, gyárekek. Csak egészség legyen, meg szorítson a .... .