Hétfőn még örültem, hogy terhelnek, kedden már úgy éreztem, hogy túlterhelnek, szerdán sírtam, mert hiába aludtam el kedden a gép fölött, aztán jojóztattam ki a szemem szerda reggel, nem is az én végleges verziómat küldték el, hanem a főnök befejezését, és még meghallgathattam az idő prioritásáról szóló példázatot. Én hallgattam meg, nem az a csaj, aki még az idő lejárta után 2 perccel is leveleket küldött nekem, hogy mit változtassak. Aztán levelet küldtem a főnöknek, amiben leírtam, hogy szerintem nem fair, hogy hetek óta ott vagyok, és hozzám se szólnak, hogy jól végzem-e a dolgom vagy sem, leszámítva az aznapi fikát. Hát válaszolni nem válaszolt ma reggelig. Tegnap be se mentem, de nem ezért, hanem mert állásinterjún voltam, ahol azon poénkodott a munkaadó, hogy biztos pálinka van az ásványvizes üvegben. Szerintem ez vicces, nem áll távol a valóságtól, hogy megjelenjek egy butykossal a munkahelyen... Persze hol volt az interjú? Angyalföldön, a múltkori cég utcájában. Hogy jutottam oda? Utaztam, utaztam, eltévedtem, meglettem, kijöttem, sétáltam, eltévedtem, villamosoztam, metróztam, aztán rájöttem, hogy rossz irányba indultam, mert már megint a kiindulási pontban voltam, ekkor leszálltam, átszálltam, aztán a Ferencieken elfelejtettem leszállni, ezért újra visszaszálltam, aztán végül megérkeztem a Ferenciekre, ahol kínomban bementem körülnézni egy kínaiba, hátha lesz óccsó kínai bőrcipő, amit 2 hét alatt szétrúghatok. Hát nem volt, de közben hallgattam kínai tucc-tucc zenét.
De visszatérve a gyakhelyre, most mindjárt bemegyek, és kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak majd nekem, mondanak-e valamit, vagy mi lesz jövő héten, mert elképzelhető, hogy én már egy másik helyen leszek. És most a szívem se fájna. Annyira.
Ja, az meg különösen bánt, hogy a szarkupac csúcspontján volt a Panni szörprájz buli, és nem mentem el.
Engem ne szopassanak éhbérért, komolyan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése