step by step

Mikor nevetnem kellett volna, olyan cefetül voltam, hogy arra szavak sincsenek, de most talán egy kicsit minden jobb, leszámítva, hogy másnapos vagyok.

Ma az embernek diplomája lett, nekem meg összejött egy régi tervem, és egy évre megoldódott a lakhatási kérdés. Egy fél állásom már van, most már minden rendben lesz. Örüljünk, örüljetek velem!

Buksi kiszökött

A kutya furcsa állapotban tért vissza a kertből 10 perc elteltével. Remegett, mint a kocsonya és habzott a szája. Megijedtem, hogy megverték, gyorsan becsuktuk a kaput, és rámeredtünk. Ő megmorgott minket, nyáladzott és gyanúsan kóvájgott. Aztán pánikba estünk, mert követett minket erőtlenül, menekültünk, ő meg eldőlt. Hoztunk neki tejet, nyomogattuk a hasát, hányt, fosott, remegett, folyt belőle a nyál szakadatlanul, hívtam az állatorvost, kapott 2 szurit, aztán vártunk. És vártunk, és akkor jobban lett, nem remegett... aztán sokkal, de sokkal rosszabbul lett, és szerintem már félórája nem látott semmit, amikor alig vártuk, hogy visszajöjjön az orvos, és mondjon vagy adjon valamit VÉGRE, hogy megmaradjon vagy elmenjen... akkor megjött, és adott egy harmadik szurit, aztán 5 perc múlva kétszer összerándult és meghalt. Nem a szuritól, az csak görcsoldó volt. A szemünk láttára pusztult bele a kutya valami iszonyatos méregbe, amit valamelyik szomszéd kertjében ehetett meg azalatt a pár perc alatt, és semmit sem tudtunk tenni érte. Nekem nem volt ő a világ közepe, de ezt a szenvedést, amit ő másfél óra alatt megélt, és a tehetetlenséget, amit mi, azt senkinek sem kívánom. Szó szerint kiszenvedett, menthetetlenül...

Az ég dörögni kezdett, amikor ő az utolsókat rúgta, aztán szépen megfogták és kivitték a testét a kertbe, ástak egy mély gödröt... a tesóm még megnyomogatta, tapogatta, hogy biztosan nem él-e, hátha, nehogy elevenen temessük el, de persze már rég halott volt... közben dörgött és már csöpögött az eső, aztán egészen világos lett, ahogy közeledett a vihar, majd mikor dobálták rá a földet, szakadni kezdett. Mindannyian befutottunk, és pár perccel később elállt az eső, elmúlt minden, és csend lett. Olyan volt, mint valami Móricz novellában. A sírt ásó falusiak, akiknek a lelkét az időjárás is szemlélteti. Háborognak és megnyugvást lelnek.

Mi történt és miért? Én csak engedtem, hogy fusson egy jót, aztán meghalt. Egészen hihetetlen, hogy ez történt, Isten veled! Mocskosabb halálod nem is lehetett volna, szegény kutya. 

Ezúton értesítjük, hogy ...

Annyira azért még nem vagyok depressziós, hogy ne találjam viccesnek, hogy a barátom az én elutasító leveleimből ollózza össze a "Bár pályázatát értékesnek találtuk, ezúttal nem Ön mellett döntöttünk... " levelet, amit egy hozzájuk jelentkező munkavállalónak kell küldenie. Küldtem neki többet is, hogy meglegyen az "Ön értékes, mi vagyunk a szarok, amiért nem vehetünk fel 156 embert" és a "ha lesz valami, majd szólunk" formula. Meg is mondom neki, hogy írja oda a végére, hogy további sok sikert a kereséshez. 

Minden és mindenki jó valamire, én például kiválóan fogadom a visszautasítást olyan emberektől és olyan helyekről, ahol nálam szerényebb képességű munkavállalók dolgoznak jó fizetésért. Mivel ezt felismertem és elfogadtam, ma nem fogok se sírni, se berúgni a saját nyomoromon, hanem inkább elküldök pár életrajzot azoknak a mocskos geciknek és várom a csodát. 

tisztogatások

A diplomáimat meg a nyelvvizsgámat immár belepte a por, most törölgettem át őket. Mondjuk ki, hasznos volt megszerezni őket, így nem az alattuk levő könyvek koszosodnak. Faszom.

Nem ez az egyetlen felület, ahol ma nagytakarítást rendezek, ezt azért még elmondanám. Már csak pár óra és felkavarodik egy nagy kupac mocsok a szemétdombon. 

home check-in

Na, röpke 24 óra alatt sikerült is hazaérni tegnap. A mosott szar nem is volt elég beszédes kifejezés az állapotomra, kicsit tántorogtam is az ágy felé menet. Persze hazaérhettünk volna fele ennyi idő alatt is, de pont volt kedvünk elmenni még Zürichbe is a repülőtérre, hátha ott is van valami érdekes... Most egy darabig nem megyek sehova. 

Viszont ha már úgyis hat órát vesztegeltünk Hollandiában, kimentünk Amszterdamba, ahol láttunk templomokat, kurvákat meg kanálisokat, szóval minden a régi. Ennyi pont elég is volt akkor, de annyit megállapítottam, hogy az az ország mindig olyan lesz nekem, mintha otthon lennék, a hűvös szellőjével, a dagadt sirályokkal meg zöld fűvel. Bruhaha. 

a csomagom is nehéz..

a csomagolás már éppúgy az életem része, mint a mosás vagy Tótéknak a dobozolás. álmomból felébresztve is bepakolok egy hétre úgy, hogy abban legyen csinos, kényelmes, meleg, pizsi, játszós, legyen benne minden, ami kellhet, mégse legyen nagy vagy nehéz a pakk. megtanultam állandóan úton lenni, és itt most nem csak arra kell gondolni, hogy nyaralok, hanem olyan egyszerű szitukra, mint amikor haza akarok menni 2 napra az anyámhoz, hogy aztán utána hetekig ismét ne akarjak menni. 

nekem örökké bőröndben van az életem, erre jöttem rá ma, amikor kivettem a szárítóból a ruháinkat, és nem fogasra akasztottam, ahogy a Tivadarnál töltött kb. egy hétben megszoktuk (mert persze itt is átdobozoltuk magunkat közben egy másik helyre), hanem megint összehajtogattam és megint utaztatom, és valahol megint kipakolom, de aztán egyből mehet is vissza, aztán mehet Pestre, az Alföldre, Zalába, a Bükkbe meg még a tököm tudja hova. 

tudom, szerencsés vagyok, mert olyan helyekre juthattam el szeretetből vagy épp összegyűjtött pénzecskékből, ahova sokan csak vágynak, de sosem adatik meg vagy nálam sokkal többet kell küzdeniük érte. (ezt köszi ezúton is minden illetékesnek, köztük magamnak is). 

közben meg tök szerencsétlen vagyok, mert állandóan dobozban az életem, és sokszor már fáraszt, de amióta 14 évesen először belepakoltam a motyómat a cucctáskába, és elköltöztem a koliba, azóta örökké csak vándorlok fel-alá a világban, és fogalmam sincs, hogy hol lesz a következő megálló, és nem is igazán tudom elképzelni, hogy ez máshogy legyen. az az igazság, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint nem is nagyon kell, mert minimum 3lakiak leszünk ezután is, és ez egyre csak gyarapodni fog. 

végülis csak azt akartam mondani, hogy szívesen kihagynám a holnap délutáni utazást... még a gondolatot is utálom, hogy ezúttal visszafelé kell repülni, és így nemcsak a konkrét utat veszítjük el, hanem plusz 7 órát is, azaz megrövidülünk majdnem egy teljes nappal, ami olyan utálatos dolog, még akkor is, ha semmi értelme sincs annak, amit most mondtam. ez elvi kérdés. 

más. holnap egy igazi tolvajjal fogunk találkozni a Starbucksban, aki kirabolta a Titi kocsijából a rendőrdetektort, most meg a neten hirdeti, és ő most odacsalja az illetőt egy nyilvános helyre, és megpróbálja szelíd szóval visszaszerezni a cuccot, vagy ha nem megy, akkor kihívjuk a rendőröket. persze, hogy 4 órával a gép felszállása előtt van a randi, mikor máskor? végülis még úgyse késtünk le önhibánkból repülőt, lehet  most ezt is kipipáljuk majd. 

majdnem

Tervezgettem, hogy kimegyek a medencéhez, de aztán elmentünk fodrászhoz, boltba, sütöttem palacsintát, leesett a vérnyomásom, ezért ittam sört (az alkohol mindenre jó), ettem ceviche-t, amit a Titi készített, aztán beütött a kajakóma. Arra ébredtem fel, hogy dörög az ég és zuhog az eső. Ma se lettem barnább. 

differences

Az unokatesóm kis haverja az alap anya, apa, szia hármason kívül olyan szavakat tud magyarul, hogy outside az kimegy, a halacska meg little fishy. Érdekes, az én cimboráim csak azt tudták mondani, hogy bazmeg kurva, egészségedre. 

Amerika felfedezte azt a piaci rést, amit én már régóta nagyon hiányoltam tudat alatt. Ezek egy dobozban árulnak 40 db különböző méretű tampont, amiből azt a fajtát választhatod ki, amelyik éppen napnak és napszaknak a legmegfelelőbb. Nem kell megvenni külön a picit, a normált meg azt, ami az egyik volt osztálytársam szerint egy lónak is elég lenne, mert egy dobozban megtalálod mindegyiket, és csókolom. Igaz itt az otthoni normált már supernak jelölik, de kit érdekel, annyira király... ! fáj a hasam, de legalább most nem hánytam a fájdalomtól.

nem is látszik, hogy hüssss

hot'n'cold

Az élet nem habostorta, fiacskáim. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a mexikói határtól 30 km-re fázni fogok július elején (vagy ha csak azt mondja, hogy én valaha eljutok ide egyáltalán), akkor jól kiröhögöm. De az a helyzet, hogy napok óta fázunk San Diegoban, ahol 18 fok van!, és ma még a tűzijátékot is elvette tőlünk a technika ördöge. Bementünk egy kajáldába, és már épp rendeltünk, amikor odakinn kb. ledobták az atombombát. Az étkezdéből mindenki a teraszra rohant, ahonnan végignéztük, ahogy az öböl legnagyobbjának kikiáltott tűzijáték minden rakétája egyszerre robban fel, és 20-30 perc helyett 20 másodperc alatt vége is van mindennek. Olyan volt, mint valami katasztrófafilmben, villogott és zúgott minden, aztán sötét lett. Ez mondjuk csöppet sem zavar, de miért van itt 18 fok a nyár közepén?? Ha legközelebb azt hazudják a tv-ben, hogy It's always sunny in California meg hasonló hülyeségek, akkor üssétek arcul és mondjátok, hogy én üzenem. Ha ezután I <3 San Diego-s pulcsiban láttok embereket, jobb ha tudjátok, hogy nincs abban semmi fennkölt, egyszerűen csak hideg volt. Szerintem én vagyok az egyszemélyes Addams Family, aki fölött örökké viharfelhő gomolyog. 

(eközben a Kárpát-medencében 42 fok van árnyékban, azt hogy?)

Ma ismét láttam bálnákat, és bár az volt a legrosszabb show, azért nekem kifolytak a könnyeim tőlük. Gyönyörűek. 

california here we come

Annyi szépet látunk, de már nagyon el vagyok fáradva, hiszen mindennap reggeltől estig megyünk és történnek a dolgok és ez már a negyedik hely, ahol alszunk, pedig még csak 5 napja jöttünk el otthonról a bázisról. Mondjuk egyszer azért költöztünk, mert reggeli közben kínaiul kellett néznünk a híradót, és ez inkább terhes volt, mint vicces, és akkor még PC is maradtam. Mondjuk egyszer átkapcsoltam a Babarra, egyszer meg kikapcsoltam a tv-t. Az a baj a kínai turistákkal, hogy nem megismerni akarják a másik kultúrát, hanem akárhová mennek, úgy viselkednek, mintha otthon lennének, és hangosak meg idegesítőek. 

Na, hagyjuk is, inkább mutatok pár képet.