a jó öreg mosógép

Vizuális memóriámba mentem azt a csütörtöki pillanatot, amikor a főbérlővel ketten betűrtünk egy rongyot a mosógép letörött kereke helyére, majd ketten lefogtuk a centrifugázó gépet, hogy ne törje fel a járólapot, de azért én is ki tudjak teregetni. Most tiszta minden, kedden meg jön a szerelő.

 

Szerintem nem lett volna szabad lefogni, mert az epilepsziásokat se szabad, de most jól összerázta a karzsírunkat, illetve még eme művelet előtt összetegeződtünk az apámkorabeli főbérlővel, úgyhogy sokat köszönhetünk gépinek. Kösz mosógép, hogy az egyórás mosás helyett 3 órát gondolkodhattam rajtad...

mint lyukas zsákból a lencse, hulljon ránk a szerencse

Most szorítsunk, hogy minden rendben legyen, és akkor egy jó darabig mosolyra fog állni a szám. Mondjuk úgy évtizedekre!

 

(Nem, nem gyerek és nem vagyunk betegek sem!)

színes lány piros csizmában a villamoson

... most hazamegyek, aztán randizni, aztán Csabihoz (wtf?), mert képzeld, olvassuk az Oidipusz királyt!

 

mit nem tesz az emberi elmével egy kis eső meg a magyar szak?!

döcög az élet

Tudtam, hogy stresszfaktor, de örültem neki, most hogy már nem vagyok ott, most viszont érzem a legördülő kősziklát és édes a fizetős szabadság a kolin kívül. Te jó Isten, hogy ott mennyi szarság és keverés volt a végén!?!

Sok gondolat foglalkoztat mostanság, de egyik sem olyan, amiről szívesen írnék itt, csak az a fontos, hogy megoldjam a dilemmáimat és haladjon az élet. Egyébként csupa komoly dolog, de főleg pozitív, remek változás, aminek örülni kell. Annyit elöljáróban, hogy felesleges aggódni, ha ilyen szuper lehetőségeket tartogat a sors mindannyiunk számára. Ez persze mindenkinek mást takar, kinek pénzt, kinek boldogságot, kinek egészséget, de végül minden rendbejön és elszalad a fájdalom a szívből, az aggodalom a mindennapokból/tól.

Eközben szinte naponta járok edzeni, mert az ugrálás kikapcsol és egyébként is szeretnék csodaszép lenni. Talán most.