nothing but a heartache

Az utóbbi időben szinte soha nem jut eszembe az Erasmusom, de ma belém hasított egy furcsa érzés, amit én se tudtam hova tenni... Nekem ma van az évfordulóm Hollandiával, hogy is felejthettem el? Amikor most nyáron ott jártunk öcsémmel arra a pár órára, régi ismerősként köszöntöttem a vonatot, a házakat, a fűszagot, az embereket, a kirakatban heverő macskákat, de közel sem érintett meg annyira, mint az a 3-4 album, amit most gyorsan végigpörgettem a gépemen. Öcsém meg is kérdezte múltkor, hogy miért Amszterdamba mentünk a reptérről, miért nem Leidenbe? Nos, azt hiszem képtelen lettem volna 1.5 órát ott tölteni, aztán csak úgy eljönni. Én a képeken se csak egy szép várost látok, embereket, hanem élményeket,  szavakat, egész napokat, és most ki fog szakadni a szívem.... vagy inkább csak énekel nektek valami szomorút a hatvanéves szőke énem:

ahol bármi megtörténhet

Egészen extrém hetem van a suliban, tekintve hogy a szartól a szexig minden szóba kerül, de az, hogy ma a buszon a közteresekkel felszerelt ellenőrbrigád engem lazán kihagyott a szórásból és ellenőrzés nélkül továbbment, csodaszámba megy, szóval most már egészen biztos, hogy ezt a hetet csak én álmodom. Mondjuk a szar szerencsét hoz, lehet az segített rajtam. Mindenesetre köszönöm az égieknek, hogy legalább ők megbecsülik a rosszul kereső, ámde lelkes munkaerőt, legyen szó tanárról vagy ellenőrről. 

felnövés

Néha úgy érzem magam a suliban, mintha élő adásban kapcsolnám saját magamat egy természetfilmből.

Ma például az egyik ötödikes kiscsaj talált egy pénztárcát és egy adag, diszkrét tasakba rejtett tisztasági betétet a földön. A pénztárcát magáénak vallotta az egyik lány, de a betétnek nyilván nem lett meg a gazdája, hanem a szünetben felfedezte magának egy kisfiú, aki sugárzó arccal körbehordozta a termen és mindenkinek megmutatta, hogy NÉZDMIAZ! Ekkor rászóltam, hogy adja oda, betettem a fiókba és mondtam, hogy igen, csodálkozzunk rá a betétre, további információt pedig az ofőtől vagy tőlem lehet kérni, ha valakit nagyon foglalkoztatnak a peték. A reakció erre a következő volt: a lányok többsége váltig állította, hogy ő már szakértő az ügyben és az anyukája mindent elmagyarázott otthon, sőt cukkolni is szokták a témával. A fiúk verekedtek tovább. 

Mondtam nekik, hogy majd legközelebb egy tamponnal érkezem, hogy olyat is lássanak, mire az egyik fiú sokat sejtető fejbólintással közölte, hogy neki van tesója. Mint kiderült, fiú. Azóta furdal a kíváncsiság, hogy akkor mégis miért mondta? Van tesója, aki már látott betétet meg kotont? Hogy értette?

Fantasztikus ez az izgága, ütődött korosztály!

az én marathónom

Az isi kőkemény: a 3 tanórát (sajnos én tartottam) egy 7.5 órás osztályozó értekezlet követte, ráadásul a kajámat is itthon hagytam ma reggel, plusz fáj a gerincemtől balra egy izom és nem tudom eldönteni, hogy meghúztam, megfáztam vagy csak sokat görnyedtem. A kollégáim szerint púp lesz az, mert öreg vagyok. Ők ezzel kompenzálnak, amiért ők öregek, ezért velük nevetek. 

a hamar eljövő jövő hét reményében

Ez a munkahely sem más, mint a többi, itt is összesúgnak a dolgozók, ha elment a főnök, itt is csak fintorogni lehet, ha segg volt a főnök, de itt legalább napokig rá se kell igazán nézned utána, ha nincs kedved. Egyébként most nem magamról beszéltem, de vak azért én se vagyok.  

Az öreg bohóc

Kicsim, csak akkor jöhetsz el velem arra az esküvőre, hogyha megígéred, hogy....

...... jól viselkedem?

Nem..

...... hogy nem lesz több bumm-bumm? 

Nem, bár az se rossz ötlet!

Akkor?

Hát, ha nem kapsz esküvői sokkot és nem szakítasz velem a templomban.

Hát, ez nehéz lesz, de majd igyekszem. 

A szőke volt osztálytársa szerint az esküvők gyorsított tempóban kezdik megdögleszteni a női petesejteket, amitől a nők hisztérikussá és ésszerűtlenné válnak. E tényt sajnos csak megerősíteni tudom. Most, hogy kihevertünk két esküvőt, máris a nyakunkon egy harmadik, én meg megöregszem, megcsúnyulok, miközben a szőke még mindig Ricsárdgííír lesz majd, sőt lesz megint egy időszak, amikor én 2 évvel öregebb leszek, és akkor egész biztosan ki fog nőni egy szarkalábam a másik kétballábam mellé. Na jó, nekem nincsenek is szarkalábaim a tekintélyes mennyiségű zsíromnak köszönhetően. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mihez kezdenék most egy gyerekkel, nincs kedvem tinatinázni és rokonságot csókolgatni se, de az a hülye esküvő már megint a saját öregségemre emlékeztet majd, és amikor öreg vagy, akkor azt kell tenned, amit az öregek csinálnak: nem csókolózni, férjhez menni, gyereket szülni, aranyérről és visszérről panaszkodni, aztán meghalni, még akkor is, ha te nem is akarod (mármint nem meghalni, hanem a többit) vagy valójában fogalmad sincs, hogy te mit akarsz tulajdonképpen, mert nem is gondolkoztál rajta egészen addig, míg a többiek nem mondták... Hogy mit szeretnék én? Megállítani az időt, kicsit több lóvéból élni, egy lakást birtokolni, moziba meg színházba menni, vacsorázni, néha jól berúgni, jobb embernek lenni, köszi ez jó is lesz, aztán szevasz. Nagyjából az utolsó helyen említeném az anyakönyvvezető előtt izzadást, de ha a kortársaim mennek férjhez, mindig bepánikolok, hogy én biztos rég lekéstem valamiről, amiről mindig azt gondoltam, hogy azt csak az öregek csinálják, és a házasodás az, amit csak megfontoltan, éretten teszünk, öregen. Miért lettem én IS öreg és ami még fontosabb: MIKOR? 

Más: Ma azt mondta egy elmés eszmefuttatásom után egy ötödikes, hogy "Kata néninek bohócnak kellett volna menni, ez annyira vicces volt!", mire én: "Ha már tanárnak ilyen bénácska lettem". Legalább jól szórakoznak, istenem, szarul végzem a munkám, ezek szórakoznak az iskolában!!!! 

Tanárnak indultam, bohóc lett belőlem, de talán a kettő végső soron mégis egy és ugyanaz.