felnövés

Néha úgy érzem magam a suliban, mintha élő adásban kapcsolnám saját magamat egy természetfilmből.

Ma például az egyik ötödikes kiscsaj talált egy pénztárcát és egy adag, diszkrét tasakba rejtett tisztasági betétet a földön. A pénztárcát magáénak vallotta az egyik lány, de a betétnek nyilván nem lett meg a gazdája, hanem a szünetben felfedezte magának egy kisfiú, aki sugárzó arccal körbehordozta a termen és mindenkinek megmutatta, hogy NÉZDMIAZ! Ekkor rászóltam, hogy adja oda, betettem a fiókba és mondtam, hogy igen, csodálkozzunk rá a betétre, további információt pedig az ofőtől vagy tőlem lehet kérni, ha valakit nagyon foglalkoztatnak a peték. A reakció erre a következő volt: a lányok többsége váltig állította, hogy ő már szakértő az ügyben és az anyukája mindent elmagyarázott otthon, sőt cukkolni is szokták a témával. A fiúk verekedtek tovább. 

Mondtam nekik, hogy majd legközelebb egy tamponnal érkezem, hogy olyat is lássanak, mire az egyik fiú sokat sejtető fejbólintással közölte, hogy neki van tesója. Mint kiderült, fiú. Azóta furdal a kíváncsiság, hogy akkor mégis miért mondta? Van tesója, aki már látott betétet meg kotont? Hogy értette?

Fantasztikus ez az izgága, ütődött korosztály!