Ha én ezt a klubban elmesélem

Kitartó és áldozatos munkám beérett az ötödik osztályban: ma rájöttem, hogy a becenevem BigCsöcs.

Mondjuk a matektanár se járt jobban, mert ő Puna néni, a tesitanár meg Dexter néni.

Most ezek után ki veszi komolyan a János vitézt?

Tini nindzsa

Jézusom, ez az állat ijesztő! Oldalra fog nyúlni és tőből leharapja a kiscsaj kezét, aztán elrejti a páncélja alá. Vagy csak velem van valami probléma, ugye nem?

sokszínű hely

Elképesztően nehéz harminc tízéves gyereket kordában tartani úgy, hogy közben még tanuljunk is valamit. Néha az az érzésem, hogy ennél a melónál bármi jobb lenne, aztán óra végén kiszedik a hörcsögöt a ketrecből, és én is meggyurmázom kicsit a tenyeremben meg röhögcsélünk rajta, hogy hogyan tisztogatja a fejét és mindenki sikítozik, hogy ő is fogni akarja. Mindennap történik valami, amire nem lehet felkészülni, és ez nekem nagyon tetszik. Pl. ma arra nem gondoltam volna, hogy amikor beírok a legrosszabb gyerek ellenőrzőjébe, hosszan cifrázva, hogy miket csinál az órámon és hogy ez engem és a többieket mennyire zavar a koncentrálásban, akkor az a srác elbújik a számítógépnek fenntartott szekrényben és hosszan zokog. Annyira elfacsarodott a szívem, pedig égetnivaló egy kölyök. Kíváncsi vagyok, hogy ezek után holnap milyen hangulatban lesz az órán. Remélem kicsit használt neki az utolsó csapás, mert lassan már tényleg minden órát kiabálással kezdek, folytatok és végzek. 

Ma rajzoltam a táblára egy büdös lábat, ami körül legyek szállnak, illetve kicsit verdestem a "szárnyaimmal", hogy illusztráljam az álom-allegóriát. 

"Beteg a világ, nagy beteg"

Szeretek olyan kocsmákban időzni, ahol max. két csaj van összesen: a pultos meg én. Na, a tegnapi ilyen volt, jól is éreztem magam egészen addig, míg meg nem érkezett az öcsém meg a féleszű asztalos haverja, akivel ugyanakkor lettünk pályakezdők. A különbség csak annyi, hogy ő 15 ezer forinttal többet keres, mint én egy egyetemi diplomával és ezt még az orrom alá is dörgöli. Miért tanultam én tovább, mégis mi a fenének??? Egy adag dogát már kijavítottam, most még vár rám kettő, holnap meg a szülők. Nem jó helyen vagyok, nem ennyit érdemlek, ez biztos. 

a buszablakban elsuhanó reklámokról

Havasi Balázs az öregek Fluor Tomija? Ki az? Azonkívül, hogy zongoraművész, mégis mi baja? Havasi Balázs téli koncertje plakáton Havasi Balázs műhóval behintve. W T F? Napok óta ezen töprengek: ha Virág Pali lenne, akkor virágokkal hintené be magát és kizárólag tavaszi koncertet tartana? Tényleg műmájer vagy csak a poszterekről tűnik annak? Miért??? 

köszi élet!

Iszonyat durva hetet élek meg, de ettől függetlenül nem teher a munka, sőt sokkal jobban viselem, mint azt a pár napot, amikor azért szorongtam, mert tudtam, hogy ez a hét mennyire kemény lesz. Nagyon sokat kell dolgoznom, nem véletlenül vagyok ébren most sem, holnap éjjel sem, illetve mostanság szinte folyamatosan. Azért nem bántam volna, ha nem hatnapos ez a hét, de mindegy. 

Igazából most azért jöttem ide, mert véletlenül (valaki rákeresett, ezért elolvastam újból) rábukkantam erre az írásra. Hogy nekem mennyivel szebb, könnyebb, boldogabb, felszabadultabb, elégedettebb az életem mostanság! Szavak sincsenek rá, hogy mennyi minden változott meg a pozitív irányban! Reggelente úgy kelünk fel a szőkével, hogy bárcsak megint este lenne, és ott lehetnénk egymás mellett az ágyban: csukott szemmel, csorgó nyállal, boldogan. Most komolyan! Az a tíz év nem múlt el nyomtalanul, én még ma is majd' minden nap gondolok arra, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért most ott lakhatok, ahol... Nekem ez a hely most a nyugalom kis szigete, a turmix koktélvirslivel koktélcseresznyével. 

mátra márta

Ma ittam a parádi keserűvízből, aminek nem elég, hogy fingszaga van, de még a vödörből kiesett ez is.

Pontosan. Ez egy döglött béka, méghozzá egészen apró. 

Aztán térdig gázoltunk a sárban és láttunk élő és halott foltos szalamandrát is, meg egy vízesést, mondjuk annak nem örültem, mert többször majdnem hasra estem, miközben odaértünk. Fúj, lucskos természet. 

A béka amúgy vicces, az erdő szép, én meg hullafáradt vagyok és kicsit nyugodtabb. 

nehéz a dolga a katonának

Tegnap annyira kiborultam a fizetés megérkezését jelző sms-től, (a tanárok bazdmeg tényleg kurvára, pofátlanul keveset keresnek) hogy egész nap csak sírtam meg feküdtem, de aludni nem bírtam, csak bámultam a plafont vagy Lorelai-t (Istenem, mikor szoktam vissza a Gilmore Girls-re? Szerelmes vagyok Jess-be és Luke-ba is, Dean-be meg egyáltalán nem, de bőven kimeríti az eye-candy fogalmát), aztán este jött társaság és jobb kedvem lett. Ma már jól vagyok, és hamar felkeltem, mert olyan rémálmaim voltak, hogy elfelejtettem témazárót összeállítani a tizedikeseknek meg ott volt egy hatodikos fiú is, aki mindig rendetlenkedik, és ez szünet után is így volt, ezért épp cipelni akarom az ofőhöz, amikor rájövök, hogy felnőtt, magasabb nálam és mutál (egy hét hosszú idő egy tini életében). Szóval most inkább dolgozom.

Brutális lesz a jövő hetem: egyrészt hat napot kell dolgozni, másrészt kapni fogok két új osztályt, (kirúgtak egy embert és ez rám is kihatással van) akik kicsik és ellenszenvesek, délutánonként meg a másik melóm miatt kell itthon lennem és kiosztani a kis kártyákat annak az itt lakó 1200 főnek. Meg fogok halni. Nyugodtan irigyelje a sok demagóg f.sz a légkondis irodájából a három nap plusz szabit, amit őszi szünetnek hívnak, nagyon megéri tanárnak lenni, tessék kipróbálni... 

Viszont ma már jobb kedvem van, mert rájöttem, hogy nem lesz ez mindig így, és ha más nem, visszagondolok majd a szép (vagy legalábbis kevésbé gáz emlékekre, amelyek nem állnak összefüggésben a fizetéssel) dolgokra, és annyi haszna minimum lesz, hogy megnéztem egy csomó klasszikus vagy annak kikiáltott filmet a gyerekek miatt vagy velük, és ezzel én is több leszek. Ugye? Küldjetek vigasztaló energiát/szavakat. Vagy pénzt.

Tudom, póznak tűnik ez a "tanárok panaszkodnak" dolog, de amikor a bőrödön érzed, hogy nem vagy megfizetve, nem vagy megbecsülve, pedig rohadt nagy felelősséged, hogy lesz-e ész abban a fejben vagy sem, akkor kijön az emberből. Szerintem ezt a szünetet tartunk dolgot azért találták ki, hogy mindenképp életben maradjanak a gyerekek is. Igen, kell az a pár nap, hogy kifeküdjem a depressziót meg a frusztrációkat.