A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátaink az állatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátaink az állatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 13., szerda

Asszony

Tegnap a buszmegállóban kicsit megcsapott Újnyóckerpesterzsébetcsepel szele, amikor a nyaktetkós csávó a szandálos lábfejemre dobta a cigijét, majd sűrű elnézések közepette lesöprögette onnan. Én csak lestem, míg eltaposta, meg mondtam, hogy semmi gond, de akár most már a kukába is beledobhatja a csikket, ha így elnézem neki a dolgot, mire ő gyorsan váltott, hogy én ne kössek bele, mit képzelek, ne legyek már ekkora Asszony. Gondolom ez az úrinő lehet suttyóul. Bocs, lehetek a szarod? Köcsög. 

2013. december 1., vasárnap

baromfiudvar

A nagypapám épp most mesélte el, hogy tegnap a tojás összeszedése közben látta, amint az ifjú kakas épp az egyik tyúkkal szexuál, majd a következő pillanatban egy tompa puffanás, és a kakas vergődve haldoklik. Gyorsan riasztotta a mamát, hogy még a halál beállta előtt megöljék (sikerült), úgyhogy nemsokára kakaspörkölt várható.
 
tanulság: Vigyázzatok a b.szással, gyerekek!

2012. november 23., péntek

Tini nindzsa

Jézusom, ez az állat ijesztő! Oldalra fog nyúlni és tőből leharapja a kiscsaj kezét, aztán elrejti a páncélja alá. Vagy csak velem van valami probléma, ugye nem?

2012. november 2., péntek

mátra márta

Ma ittam a parádi keserűvízből, aminek nem elég, hogy fingszaga van, de még a vödörből kiesett ez is.


Pontosan. Ez egy döglött béka, méghozzá egészen apró. 

Aztán térdig gázoltunk a sárban és láttunk élő és halott foltos szalamandrát is, meg egy vízesést, mondjuk annak nem örültem, mert többször majdnem hasra estem, miközben odaértünk. Fúj, lucskos természet. 

A béka amúgy vicces, az erdő szép, én meg hullafáradt vagyok és kicsit nyugodtabb. 

2012. július 21., szombat

Buksi kiszökött

A kutya furcsa állapotban tért vissza a kertből 10 perc elteltével. Remegett, mint a kocsonya és habzott a szája. Megijedtem, hogy megverték, gyorsan becsuktuk a kaput, és rámeredtünk. Ő megmorgott minket, nyáladzott és gyanúsan kóvájgott. Aztán pánikba estünk, mert követett minket erőtlenül, menekültünk, ő meg eldőlt. Hoztunk neki tejet, nyomogattuk a hasát, hányt, fosott, remegett, folyt belőle a nyál szakadatlanul, hívtam az állatorvost, kapott 2 szurit, aztán vártunk. És vártunk, és akkor jobban lett, nem remegett... aztán sokkal, de sokkal rosszabbul lett, és szerintem már félórája nem látott semmit, amikor alig vártuk, hogy visszajöjjön az orvos, és mondjon vagy adjon valamit VÉGRE, hogy megmaradjon vagy elmenjen... akkor megjött, és adott egy harmadik szurit, aztán 5 perc múlva kétszer összerándult és meghalt. Nem a szuritól, az csak görcsoldó volt. A szemünk láttára pusztult bele a kutya valami iszonyatos méregbe, amit valamelyik szomszéd kertjében ehetett meg azalatt a pár perc alatt, és semmit sem tudtunk tenni érte. Nekem nem volt ő a világ közepe, de ezt a szenvedést, amit ő másfél óra alatt megélt, és a tehetetlenséget, amit mi, azt senkinek sem kívánom. Szó szerint kiszenvedett, menthetetlenül...

Az ég dörögni kezdett, amikor ő az utolsókat rúgta, aztán szépen megfogták és kivitték a testét a kertbe, ástak egy mély gödröt... a tesóm még megnyomogatta, tapogatta, hogy biztosan nem él-e, hátha, nehogy elevenen temessük el, de persze már rég halott volt... közben dörgött és már csöpögött az eső, aztán egészen világos lett, ahogy közeledett a vihar, majd mikor dobálták rá a földet, szakadni kezdett. Mindannyian befutottunk, és pár perccel később elállt az eső, elmúlt minden, és csend lett. Olyan volt, mint valami Móricz novellában. A sírt ásó falusiak, akiknek a lelkét az időjárás is szemlélteti. Háborognak és megnyugvást lelnek.

Mi történt és miért? Én csak engedtem, hogy fusson egy jót, aztán meghalt. Egészen hihetetlen, hogy ez történt, Isten veled! Mocskosabb halálod nem is lehetett volna, szegény kutya. 

2012. május 18., péntek

Állatos

Álmomban öreganyám macskája hasmenést kapott, és időről időre panaszos nyávogások közepette fingott hatalmasakat, mire mi bepelenkáztuk, és néztük, ahogy szenved, az unokaöcsém meg minden fingnál befogta a fülét. Ezt mégis mire véljem?

Ez már a valóság: A kutyánknak kistestvére lesz! Nem vér szerinti, de ezt nem mondjuk el nekik, hogy majd felnőttkorukban fellázadhassanak, és megkérdőjelezhessék a korábbi szeretetet is, amit tőlünk kaptak. Na jó, Folti már felnőtt, ő rá fog jönni, hogy nem anyám szülte a kistestvért. Sőt, őt se. Hagyjuk is.

2012. február 16., csütörtök

Nehéz hét

Ahogy az öcsém fogalmazott: elkezdett növekedni a szalonna alatt az izom!

Eléggé rottyon vagyok lelkileg ettől a héttől: a kedvenc kolléganő síelt, a kutya szabadságon volt, az egyik főnök meg csak beszélt és beszélt és kedveskedett, de közben hülyének is nézett, meg kecsegtetett, közben meg a másik gyakornok megállás nélkül nyomul nála meg hulla betegen kimegy cigizni a konyhába (szerintem csak) azért, hogy addig is sulykolja, hogy ő mekkora ász. Meg olyan munkákat vall kizárólagosan a sajátjának, amibe én és még egy ember is dolgoztunk. Báhhh, ilyenkor multit kíván magának az ember meg saját feladatkört. 
A kutya holnaptól hazaköltözik a főnök nőjének szüleihez, hát ki fog kunyerálni tőlem ebéd közben?!

2012. február 7., kedd

Integet a jó kutya!

Jó, a főnök épp most adta rá a kutyára a kiskabátot meg a cipőket, mert mennek sétálni. Az egyik kolléga ezt videózza, a főnök meg a babzsákon fetrengő kutyának röfögteti a játékmalacot. Úgy beszélnek hozzá, mint egy kisgyerekhez, a kutya meg hörögve, morogva próbálja levenni a ruháit. 

2012. február 6., hétfő

Apró lábak neszeznek

Ma a főnök feladta a cipőket a kutyára, és sétálni indultak. 

Nincs az a szó, ami leírhatná, hogy mennyire mulatságos egy mopsz, ami nem tud lépni a tűsarkúban kutyacipőben, és amikor az egész iroda egy emberként röhög a botladozó kis öleben, az sértődötten leül, és szinte úgy kell kivonszolni az utcára. 

Bicepsz-piercing után kutyacipő, hát mi jöhet még ebben az évben?

2011. november 27., vasárnap

Teknős

Na, két napja arra kelünk random időpontokban, hogy a szőke tesójának a teknőse úszik mint a veszedelem, és lötyögteti a vizet. Megállás nélkül. Ma a szőke annyira felidegesítette magát, hogy hétvégén is reggel 8-kor ébresztik, hogy kivette a teknőst az akváriumból és letette a földre. Szegény állat annyira beszart, hogy mozdulni se mert, aztán nagyon gyorsan kúszni kezdett, amitől megint nem tudtunk aludni, mert hangos volt, amikor a páncél hozzádörzsölődött a padlóhoz. A teki visszakerült a medencébe, és rémülten kapkodta a levegőt. 
Most megint gyorsúszik, a felesége meg napozik az olvasólámpa fényében. Nem értem, a nagyobbiknak is pihennie kellene. Miért csinálod ezt, teknős?

2011. október 4., kedd

Gyöngyi

Totál be vagyok fosva. Reménytelenül rettegek. Kétségbeesetten pánikolok. Szar az egész. Egy fos.

Más: öcsém ma reggel új háziállatot talált nekünk az erkélyén. Íme:
Sajnos holnap elviszik a nemzeti park emberei. Pedig szerintem meg kellene tartanunk, ha már anyám hegesztéshez használt védőszemüvegbe, esőkabátba és kesztyűbe öltözve kibogozta a szárítókötélből, és a képen látható szalonnadarabbal próbálta háziasítani. Kár, hogy egeret nem fogott neki, az úgy viccesebb lett volna. (A lábait nem mi kötöttük össze, így érkezett.)

Amúgy ez szerintetek is gyöngybagoly?
Gyöngyi a gyönyörű gyöngybagoly. 


A bagoly érkezése semmit jót nem jelent, de ha leírom, nem lesz baj.