Pontosan egy hét múlva már a munkahelyemen fogok szenvedni, rettegve-rejtőzködve, hogy idén vajon milyen kellemetlen feladatot sóznak rám plusz feladatokkal tisztelnek meg meglepiből és többnyire totál indokolatlanul. Mondjuk ki, általában a legkisebb kapja a szívatós ingyenmunkát, de gondolom ez a világ minden pontján így van, felesleges pofázni. (Erre majd igyekszem emlékeztetni magam a következő lázadásomkor).
Pontosan két hét múlva visszatérnek a gyerekek is, akik hangosak lesznek, pattanásosak, kinőtt a mellük meg a szakálluk (na nem egyszerre, mint az osztrák dívának) és a legkevésbé se érdekli majd őket, hogy mit magyarázok, amikor nekik sürgősen vihogni kell meg egymás genitáliáit vizsgálgatni elméletben és (reményeim szerint a suliban ritkán) gyakorlatban. Még szerencse, hogy a többség szeret, így én is szerethetem őket, de persze a rosszalkodásban ez nem zavarja őket meg én is halálos nyugalommal osztom ki az egyeseket, ha arról van szó. Keep calm, school starts in 2 weeks.
Igen, ez már az évkezdés előtti stressz, ami pontosan egy hete tart, augusztus közepén beállt nálam az idegállapot, ami talán egy hónapon belül megszűnik, amikor újra beleszoktunk a mókuskerékbe.
Olyan rövid volt ez a hosszú szünet, hogy szinte nem is volt, persze hazudok, mert közben egy csomó minden történt és szerencsére volt jópár olyan hetem, amikor a fent említett helyzetek és a kellemetlen emberek a távolság jótékony homályába burkolóztak, én meg boldogan ringatóztam a nyári szünet langymeleg vízében. Meg a Balatonban.
.jpeg)
