on the road again

Rosszkedvű vagyok a költözés miatt: azt hiszem intézményfüggő lettem. Pedig ma már átmentem kicsit tologatni a bútorokat meg szundikáltam egyet takarítás közben meg próbáltam helyet találni a cuccaimnak. Idegenül mozgok egy kedves környezetben. Azt hiszem csak félek, hogy már megint változunk.

kád meg úgyse volt

"dobozban, ami fontos, azon lakat és lakat a szájra"

...tözés

 

Még hármat alszunk itt, aztán vége is.

real Monopoli

Szabályosan depressziós vagyok a nyaralás megvonásától. Persze lehet közrejátszik a telihold, a hormonális hullámvasút és ki tudja még mi, de egyelőre nem találom itthon a helyem. Annyi minden történt ezalatt a pár nap alatt, hogy mindketten azt éreztük, mintha legalábbis hetek óta ott lennénk és a hazajövetel volt az utolsó, ami jól esett. Én rendesen sírtam, amikor kijöttünk Paolo házából és utoljára sétáltunk el a pici strand és a kis étterem mellett, ahol reggelente a "corazont" kaptuk. Nagyon-nagyon boldogok voltunk ott, beszéljenek a képek. Istenem, még saját macskája is volt a falunak, akivel minden este találkoztunk portyázás közben. Jaj, de szép is volt, de jó, hogy megtörtént!!!

 

 

hajrá mi

Tele vagyok furcsa érzésekkel, de hát miért is ne lennék, mikor még soha nem laktam ebben a városban máshol. Ideiglenesen persze dehogynem, csak hát az azért nem ugyanaz mégse, mindig ide tértem vissza. Mondjuk, hogy haza. Nincs már itt senki, aki miatt jó lenne itt, mégis ragaszkodom ehhez a helyhez. Közben meg azok, akik most "az arcok" itt, azok egyáltalán nem szimpatikusak és pont azért kell mennem, mert nem tudtam rávenni magam, hogy velük barátkozzak. Mondjuk ezen nem tudom miért vagyok meglepődve, korábban se barátkoztam azokkal az arcokkal, akik azt hitték, hogy ők az arcok, pedig mindig is mi voltunk az arcok.

Még pár rúgás és nyolc év után kinn lesz a gyerek. Vajon hogyan telhetett el ilyen végtelenül gyorsan ez az idő, és hogyan változhatott ekkorát a világ és én? Változtunk egyáltalán? Én változtam egyáltalán? 

Két hét múlva valami új veszi kezdetét, talán mostantól felnőttek leszünk. Vagy csak félős gyerekek, akik a falakon túlra pottyannak.

mint az őrült, ki letépte láncát

Nem szeretném elkiabálni, de sikerült kicsit visszaterelni a zabolátlan életfolyamot a normális mederbe. Van szerződésem, úgy néz ki, hogy lesz szupi albérlet, van egy csomó coool nyári programom, van időm edzésre járni (sőt, vegyük ide ezt is: tudok járni, tudok a jobb lábamon is ugrálni és csak estére kerül olyan állapotba, hogy mégsem tudok járni), főzni, jövő héten nyaralunk, mi kell még? Mondjuk annak jobban örülnék, ha a barátaim kevésbé elfoglaltak lennének, de azért így is jó lesz, ha jó a vége.

xaxaxaxaaaa

Az előbb megvalósult egy álmom: görögül röhögtem oda egy kép alá fészbukon. Most már csak egy spanyol kacaj és teljes lesz az életművem! jajajjjaja

nincs baj, bébi...

Bár nyári szünet van, de ma is voltam a munkahelyemen és holnap is be kell mennem valami papír miatt, pedig nekem keményen kellene dolgoznom itthon. Azaz a leendő előző otthonomban, ahonnan kiraktak azok, akikkel most együtt kell dolgoznom és csinálom annak a munkáját is, aki nem megfúrt, neeeem, csak éppen nem ajánlott, mint jó munkaerőt... Nem én löktelek, én csak nem fogtam meg a kezed a szakadék szélén.

 

Viszont úgy döntöttem egy hete, hogy elengedem mindezt és arra gondolok, hogy plusz egy évet lakhattam itt, gyűjtögethettem a pénzemet, szép lett a környezetem, kilábaltam a legmélyebb gödörből (= totális anyagi csőd tavaly nyár végén) és nagyon, de nagyon elégedett voltam mindennel, amit itt megkaptam az élettől. El kell engedni és hagyni, hogy most már a többi kakas kapirgálja a szemétdomb tetejét, sőt, ha erre járna egy kövér varacskos disznó, az is megturkálhatná az orrával a szart, mert a bűzét már nem én szagolom. Vagy lehetnék én is a varacskos disznó, majd ha megvan már, hogy hova költözünk, esetleg leszek is, a rohadt életbe.

 

Minden rendben lesz, túléljük ezt a kanyart is. de tényleg. Meg hát kiköltözés előtt rendezünk egy rohadt nagy búcsúbulit, nyilváááán!