Tele vagyok furcsa érzésekkel, de hát miért is ne lennék, mikor még soha nem laktam ebben a városban máshol. Ideiglenesen persze dehogynem, csak hát az azért nem ugyanaz mégse, mindig ide tértem vissza. Mondjuk, hogy haza. Nincs már itt senki, aki miatt jó lenne itt, mégis ragaszkodom ehhez a helyhez. Közben meg azok, akik most "az arcok" itt, azok egyáltalán nem szimpatikusak és pont azért kell mennem, mert nem tudtam rávenni magam, hogy velük barátkozzak. Mondjuk ezen nem tudom miért vagyok meglepődve, korábban se barátkoztam azokkal az arcokkal, akik azt hitték, hogy ők az arcok, pedig mindig is mi voltunk az arcok.
Még pár rúgás és nyolc év után kinn lesz a gyerek. Vajon hogyan telhetett el ilyen végtelenül gyorsan ez az idő, és hogyan változhatott ekkorát a világ és én? Változtunk egyáltalán? Én változtam egyáltalán?
Két hét múlva valami új veszi kezdetét, talán mostantól felnőttek leszünk. Vagy csak félős gyerekek, akik a falakon túlra pottyannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése