2012. április 28., szombat

Sárga Espanya

Barcelonaban vagyok, tudok irni ñ betut, es irt a Kicsi Sarga Asszony, hogy engem valasztottak, es vonuljak be a MUNKAHELYEMre szerdan. A tobbiek tanacsara visszairtam, hogy eloszor legyen szerzodes, hogy szeretnem leadni a feladataimat a gyakhelyen, aztan kezdhetunk. Meg nem merem elhinni, hogy ez nem atbaszas, es hogy rendszeres jovedelmem lesz. Uristen. 

¿ Como estas chicas ?

Na, adios, jovo heten minden kiderul.

2012. április 24., kedd

Rabszolga

Bőség közepén éhezni a legnagyobb lúzerség, és én kétszer nyolc órát csináltam. Le van kaksizva, legalább lesz egy kis pénzem, és vehetek magamnak pár normális ruhát. Tapsvihar!

2012. április 21., szombat

a semmivel telik az idő

Annyira végtelenül fáraszt, hogy a munka mellett is csak a munkára kell gondolnom (mert új helyeket kell felkutatnom, ahova jelentkezhetek), illetve munka után is dolgozni megyek (már ha szerencsém van, és hívnak), mégsincs soha egy fillérem se, mert egyből elköltöm kolidíjra, normális felsőre, hogy egyáltalán meg tudjak jelenni (még így is sokkal trógerabb vagyok, mint szeretném) vagy kajára, pedig arra aztán tényleg keveset költök, mert vagy anyám ad vagy a szőke. Annyira kimerít, hogy nem kellek egy munkaadónak sem. Szar érzés. 

2012. április 19., csütörtök

Herunterfahren

Tegnap kicsit berúgtam a szőke szülinapja alkalmából, miközben a tortáját sütöttem gyártottuk Surmóval. Aztán hazajött az ember egy Csehország alakú zsíroskenyérrel, amit Colos harapdált ki a föciversenyen, ahol voltak. Nyilván egyből kitaláltam, hiszen még Prága is be volt jelölve rajta Piros Arannyal, de a föcisek egy részének állítólag gondot okozott a felismerés. Amúgy a srácok a feladat végrehajtása (=országharapdálás) előtt megbeszélték, hogy ha európai országról van szó, Colos rajta hagyja a kenyér héját, aztán mégis leharapta, de így is megfejtették a kenyér titkait
Ma reggel nem voltam annyira könnyed és légies (=nagyon gyenge és másnapos voltam), de azért elmentem a fejvadásszal megbeszélt találkozóra. A metrón egy darabig imádkoztam, hogy ne (most) gyulladjon ki, de aztán szerencsére a mellettem ülő idősebb hapsi beszélgetést kezdeményezett velem, így elfeledkeztem a félelmeimről. Cserébe megtudtam, hogy egy régi barátja lakására megy, mert a barátja meghalt, és a felesége csak egy óra múlva jön. Ugye erre van a Flórián tér is? 
A fejvadász egy húszperces magyar beszélgetés után angolra váltott, majd legnagyobb megdöbbenésemre megkérdezte németül, hogy hogyan képzelem el az életemet 2 év múlva. Én bősz nyökögésbe kezdtem, majd szó szerint ezt mondtam: Öööö, ich werde in Ausland werken und vielleicht ich werde verheiraten.* Aztán kitöltöttem egy egyórás nyelvtani, informatikai és logikai tesztet szintén németül (!). Az informatikai tesztnél hangosan felnevettem, ugyanis szerepelt a Surmó windows siebenjéből jól ismert herunterfahren szó is. Egyébként a logikai meg infos tesztet nagy nehezen kiszenvedtem, csak a nyelvtannal volt gáz, mert sajnos a nyelvvizsgám napján is csak tippelni tudtam volna, hogy hogyan kell az eines kleines ikea rekamier-t helyesen ragozni. 
Danke sehr, bitte sehr, miért akarnak engem mindenáron német nyelven beszélő telefonközpontosnak eladni? Miért?

*Külföldön fogok dolgozni és lehet, hogy férjhez megyek. 
** leállítás

2012. április 18., szerda

Dzjob

Ó, nóóóó! Ma leszálltam a villamosról, mert jöttek az ijesztegetős bácsik, majd pár órával később felhívott a szőke, hogy nálam maradt a bérlete. Ezt a pechet, vártam legalább egy percet a következőre, és el is késtem az állásinterjúról, ahol egy vietnami nő volt az aktuális lehetséges főnököm. Nem tudok mit hozzáfűzni, megtanulok ázsiaiul is az orosz után, ha... 

2012. április 15., vasárnap

Rakaca

A hétvége egyik pozitív hozadéka, hogy a magyar és az angol verzió mellett most már szlovákul is tudom mondani, hogy betyárkörte, meg voltunk a meszesi kocsmában, ahol a 92 éves Imre bácsi valami egészen furcsa tájszólásban percenként megkérdezte, hogy hova valósiak vagyunk, aztán csináltunk közös képeket, amin legalább négy-öt szemem van, mert a szőke idióta szokásának megfelelően ki volt kapcsolva a vaku, pedig Imre bácsi az arcomat csókolgatta meg kacsintgatott is. A háttérben a helyi alkeszok egymás gumicsizmáját szagolgatták, a pultos néni meg kiment párszor a kocsma első részében található kisboltba, és ropit árusított a betévedő tiniknek. Meg csináltunk pár videót, amin én bemutatom a szemkifordítós trükkömet, Dani meg megfordítja a nyelvét, aminek a technikáját évekig csiszolgatta, hogy tökéletes legyen. Szellemi mélyrepülés, úgy hívják az ilyen napokat, vagy laza hétvégi kiruccanásnak.
Ó igen, és azt nem is említettem, hogy mindezt sáros szabadidőben és bugyi nélkül abszolváltam. Nem vagyok tisztátalan, csak a férfiúi énemet előtérbe helyezve boxert viseltem egész nap. Bár eddig is gyakran ábrándoztam róla, hogy milyen lenne mackóban dolgozni menni, ezután a nap után elképzelhető, hogy áttérek erre a viseletre. Könnyed, légies, kényelmes.


2012. április 9., hétfő

Fürdik a sikerben

  • Papa, láttad a képet, amit feltettem rólad fb-ra?
  • Chhhh, láttam. Mindig bazdmegot csináltok belőlem.
  • Negyvenen lájkolták ám.
  • Igen? Akkor jól van. 
A 76 éves öregapám üdvözült mosollyal az arcán nyugtázta saját népszerűségét. Hiába, no, napsütésben fröccsözni marha nagy királyság, hát még ha az unokáddal teszed mindezt, míg a többiek dolgoznak. 

2012. április 7., szombat

Miért mindig hétvégén?

Egész héten fűtött (!) bkv buszokon izzadtam, most meg majd' megfagyok itthon az ócska átmeneti kabátomban, mert persze most csöpög valami hideg eső, és nem vehetem fel a szép ballonkabátomat, amiről csak álmodoztam eddig, mert anyáméknál volt a szekrényben, én meg Büdipesten. Túl vékony, nincs csuklyája, fázom benne. 

Ideje elrejteni a tojásokat, hogy holnap kicsit dagonyázhassak a sárban, mikor keresem, hogy mit hozott a nyuszi. Fákkk dö vedör, jól jönne egy vödör. 

2012. április 3., kedd

Workin' place

Még nem mondtam meg neki, de az egyik munkatársam apja anno tanított az egyetemen: egy szemeszteren keresztül álmodtuk vele az álmot, hogy egyszer lesz majd az országnak kínai büfés sorozata. Azóta sincs, de ha a lányával kínait eszem, mindig eszembe jut az apja is.

Ja, az állásinterjúk sorban befuccsoltak, de legalább a főnivel megbeszéltük a dolgokat, szóval most minden oké. A lusta gyakornok lekopott, nekem meg pár hét, és letelik az első 3 hónapos időszak. Sajnos nem kecsegtetnek túl sok mindennel (azaz nem mondtak az égvilágon semmit), de nincs sok választásom, várok. Nem tudom hogy lesz így normális fizum, pedig már annyit álmodoztam róla.