Annyira végtelenül fáraszt, hogy a munka mellett is csak a munkára kell gondolnom (mert új helyeket kell felkutatnom, ahova jelentkezhetek), illetve munka után is dolgozni megyek (már ha szerencsém van, és hívnak), mégsincs soha egy fillérem se, mert egyből elköltöm kolidíjra, normális felsőre, hogy egyáltalán meg tudjak jelenni (még így is sokkal trógerabb vagyok, mint szeretném) vagy kajára, pedig arra aztán tényleg keveset költök, mert vagy anyám ad vagy a szőke. Annyira kimerít, hogy nem kellek egy munkaadónak sem. Szar érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése