2012. február 24., péntek

Szívbemarkoló

Nekem miért nem lehet olyan munkahelyem, ahol a bankszámlámra utalják a fizetésemet? Vagy ha már így kell lennie, akkor miért neveltek úgy, hogy ha pénzt nyomnak a kezembe, szabadkozom akkor is, ha megdolgoztam érte? Kicsit el vagyok keseredve, hogy nem lesz normális munkám soha. Pedig ezt a helyet még szeretem is, csak a pozícióm, csak az olyan kurva bizonytalan. Elég rossz így.

Persze ma a nap is máshogy sütött, mióta tegnap feldobtam a könyvespolcra a négyes diplomámat. Na jó, ez megérdemel egy szmálylit mégiscsak. 

:) :) + :D :D és ;) 

2012. február 21., kedd

pedig én nem is

tanítvány anyja: "Mondd csák, én dágádt vágyok?"
én: "Nem, de én de, pedig már ugrálni is járok."
tanítvány anyja: "Mert te zábálsz. Délután négy után nem szábád enni. Áztán egy idö után délután egy után."

Hát maradok inkább kövér, ha ez lenne az ára. Egész nap ne egyek?
Amúgy meg nem is zabálok, kikérem magamnak! 

2012. február 20., hétfő

Zöld pacák(ok)

A szemceruzámon felfedezett zöld festéknyomoknak* köszönhetően mosolygósan indult a hétfő reggel, aztán később már nevettem is, amikor a Bumerángban beolvasták a következő üzenetet: "Apám bőrpapuccsal verte véresre a fenekemet, melynek oka az volt, hogy a fürdőkádban állva lepisiltem a húgomat. Visítozott az a kis ribanc."

*Tudniillik szombaton bajuszt rajzoltam a zöld festékkel összekent partifotósnak, aztán ha már ott jártam, akkor a dj-nek is. Istenem de jó buli volt!

2012. február 18., szombat

Megváltó reggeli csevegés

Amikor megpróbáltam félhangosan kimondani, hogy hatéktalan, csak akkor döbbentem rá, hogy az tényleg nem a hatékony ellentéte, és becsuktam a számítógépet. Elég hosszú volt ez a hét.

A seggnyaló gyakornok ma délben esett be, aztán háromnegyed egyig ebédelt, kutyát simogatott, és seggeket nyalt, aztán fennhangon közölte, hogy másnapos, de mégis ő a király, mert minden viszontagság ellenére bejött dolgozni. Sajnos reggel már kapott a pofájára tőlünk titokban, mert csak a "dolgozók" voltak az irodában, főnök egy se, így bátran megtárgyalhattuk, hogy mekkora tróger a srác. Ugye aki a főnökkel tárgyalja ki ugyanezt, az faszfej, aki meg nem tárgyalja ki, az gyomorfekélyt kap, szóval én annyira fellélegeztem, hogy nemcsak nekem szúrt szemet, hogy a gyerek nem dolgozik, hogy a nyílt önfényezésre visszavágtam, és a "isten vagyok, hogy itt vagyokra" egy "csak az a kár, hogy két órával később mint amit beírtál" volt a válasz. Mire a csávó azt hazudta, hogy iskolában volt. Hadd ne mondjam, bőcsésznek tanul minálunk, méghozzá a lila tanszéken, ahol még életemben nem láttam órát péntek reggel nyolckor. Főleg nem linkek számára meghirdetettet, akik a szorgalmi időszak második hetén bemennek másnaposan. Ezután ment a jutub, a fb meg még pár cigi a főnökkel, aztán hazament. Tegnap ez a csávó azt javasolta nekem, hogy ne menjek haza mindig olyan korán, mert az visszatetsző. Kár, hogy bazmeg én bemegyek kezdésre és ledolgozom azt a hat órát, ami meg van beszélve. Istenem, remélem a piramis csúcsai is látják ezt, mert ha ezt a csávót veszik fel, hát én a kardomba dőlök. Hétvégén kipihenem, és nem fogok felrúgni semmilyen hugyos vödörnek látszó gyakornokot. 

Anyám azt mondta, hogy ez a felnőtt világ, mert náluk is van olyan, aki naponta órákat pofázik el a munkaidőből mondván hogy ő bagózik. Hát nem tudom, szerintem én inkább egy órával előbb haza akarok menni, és a nyelvem meg maradjon minimálisan, indokolt mértékben szaros. 

2012. február 16., csütörtök

Nehéz hét

Ahogy az öcsém fogalmazott: elkezdett növekedni a szalonna alatt az izom!

Eléggé rottyon vagyok lelkileg ettől a héttől: a kedvenc kolléganő síelt, a kutya szabadságon volt, az egyik főnök meg csak beszélt és beszélt és kedveskedett, de közben hülyének is nézett, meg kecsegtetett, közben meg a másik gyakornok megállás nélkül nyomul nála meg hulla betegen kimegy cigizni a konyhába (szerintem csak) azért, hogy addig is sulykolja, hogy ő mekkora ász. Meg olyan munkákat vall kizárólagosan a sajátjának, amibe én és még egy ember is dolgoztunk. Báhhh, ilyenkor multit kíván magának az ember meg saját feladatkört. 
A kutya holnaptól hazaköltözik a főnök nőjének szüleihez, hát ki fog kunyerálni tőlem ebéd közben?!

2012. február 12., vasárnap

SM power

Amikor az előbb bekapcsoltam a gépemet, még azt hittem, hogy "Happy Valentuesday, my lovely" és "Fuck Valentines, I'm a happy single" jellegű posztokkal lesz tele a fal, ehelyett "Houston, we have a problem" day van. 

Michael halálát a kolibüfében tudtam meg, Whitney halálát a faszbukról. Valahol szomorú ez. 

2012. február 9., csütörtök

Hasznos ez, hasznos

Ma alig volt benn valaki az irodában, ezért a maradék lámpalázam is elszállt, és olyan király dolgot találtam ki az egyik feladathoz, hogy az egyik főnök a másiknak mutogatta az ötletet, és még távozáskor is megdicsértek, és megköszönték, hogy túlóráztam. Negyedórával többet voltam benn, mint amennyit beírtam, azért ez nem akkora teljesítmény, én azt gondolom. A dicséretnek nagyon örültem!!!!! 

Az egyik munkatársam próbált megtanítani, hogy hogyan kell fóka- és delfinhangot utánozni, de sajnos még nem megy. 

Nagyon jól érzem magam ott!

Emberszeretet

Talán a legviccesebb, legszomorúbb, legjobb humorral megfűszerezett, legdrámaibb film, amit (figyelem, nem túlzás) valaha láttam! Nézzétek meg mindenképpen! 

Talán szebb lett a lelkem is tőle.

2012. február 7., kedd

Integet a jó kutya!

Jó, a főnök épp most adta rá a kutyára a kiskabátot meg a cipőket, mert mennek sétálni. Az egyik kolléga ezt videózza, a főnök meg a babzsákon fetrengő kutyának röfögteti a játékmalacot. Úgy beszélnek hozzá, mint egy kisgyerekhez, a kutya meg hörögve, morogva próbálja levenni a ruháit. 

2012. február 6., hétfő

Apró lábak neszeznek

Ma a főnök feladta a cipőket a kutyára, és sétálni indultak. 

Nincs az a szó, ami leírhatná, hogy mennyire mulatságos egy mopsz, ami nem tud lépni a tűsarkúban kutyacipőben, és amikor az egész iroda egy emberként röhög a botladozó kis öleben, az sértődötten leül, és szinte úgy kell kivonszolni az utcára. 

Bicepsz-piercing után kutyacipő, hát mi jöhet még ebben az évben?

Challenge accepted!

Én nem tudom, hogy a szomszédok mit gondolhattak, de amikor elhangzott az a mondat, hogy "Ha téged agyonlőnének, és elterülnél rajtam, szerintem nagyon nehezen szabadulnék ki alólad!", akkor azt éreztem, hogy ez egy felhívás a keringőre, és fél órán keresztül ordítva birkóztunk.

Hogyne tudnék ledobni magamról egy 95 kilós férfit, amikor már elhasználtam egy egész kondibérletet!? Holnap meg megyek box-edzésre*! Khokkkó! 

*Remélem ezúttal nem leszek olyan balfasz, mint az első kick-box edzésemen, ahol akkora király voltam, hogy amikor harmadszorra ismételte a Mester az edző az ütés-rúgás kombinációt, én már tökéletesen csináltam, a többiek meg még össze-vissza botladoztak, és akkor odajött a csaj, Hi5! alapállásba helyezte a kezét, mire én belepacsiztam, ő meg mondta, hogy nem, nem, üss! Én tényleg azt hittem, hogy az a napi jutalomfalat, hogy kezelni kell az edzővel. Hááááát, nem... Engem az is örömmel tölt el, hogy azóta rajtam röhög a barátom, az öcsém, a bntársam, meg mindazok, akiknek elmeséltem. Hát ekkora sportember vagyok én. 

2012. február 4., szombat

Próbaidő

Most az van, hogy két hétig próbaidős gyakornok leszek egy helyen, és ha megfelelünk egymásnak a hippikkel, akkor gyakornok-gyakornok. Az első napot már túléltem, most már minden könnyebb és egyszerűbb lesz. Vagy legalábbis nem félek majd a többiektől, meg tudni fogom, hogy lehet enni, lehet inni, lehet farmerben menni meg van WC-papír, és még a kedvenc turimat is látom az ablakból. Jó lesz ez!

Azért az szomorú, hogy még a gyakornoksághoz is az Urambátyám rendszeren keresztül vezet az út, de legalább így nem az én önéletrajzom hátára firkálgatták a kampányterveket. Volt az asztalon vagy harminc CV, irtották az erdőt rendesen. Most én vagyok a szegény, aki dolgozik. 

2012. február 2., csütörtök

függő

Ó, igen, és azt álmodtam, hogy le tudok menni spárgába!
(amúgy ez így is van, de most inkább nem mutatom meg, majd holnap...)

Itt van ez az ócska izé

Van ez a sorozat, ez a Cougar Town, amit azért töltöttem le, mert elfogyott az összes Two and a half man, Szülifeli, mert kicsit meguntam a grészklinikát, a How i met-et meg a Big Bang Theory-t, a Family Guy-t meg evéshez nézzük a szőkével, kettesben, és ha egyedül eszem, akkor szükségem van valamire, amit nézhetek.... Mert egy film, neeeem, az túl hosszú, a Valóvilág uncsi, Levente elhagyott. Szóval most itt figyel a gépemen egy évadnyi ebből a szar limonádéból, és képtelen vagyok kitörölni, mert én ezeket nem láttam, és akkor feleslegesen töltögettem le, ó jaj? Szóval most ezzel kínzom magam takarítás közben. Olyan mint a Barátok közt. Háttal nézem, a felét nem hallom, de még így is lehet követni. Semmitmondó karakterek, sablonos dumák, és ami a legrosszabb: MINDEN RÉSZ VÉGÉN VAN MEGOLDÁS! Minden rész végén kibékülnek, akik összevesznek, beletörődnek a sorsukba, és párás szemmel mondogatják, hogy minden rendben lesz. Hogy juthatott idáig Monica Geller, hogy?

Le kéne töltenem egy évadot a Szomszédokból, az legalább vicces. Vagy ezután nem eszem, és akkor szükségtelen a gépemen tárolni bármit is.