Öninterjú 1. P.D. nyomán

• ...és mondja, Katalin, milyen érzés végzős egyetemistaként várni, hogy készen legyen a szakdogája, és diplomás legyen?
• Hát nézze, az első két év kurva nehéz volt, de most már kezdem élvezni. Anyám például már lát a katedrán, miközben gimiseket oktatok, de én inkább nyalnék krétát. 
• Pedig ott a nyári szünet, Katalin... Jójójó, abbahagyom. Köszönjük, Katalin.

A G az H

Szeretek a kiskörúti villamossal utazni, mert tele van csinos külföldi fiatalokkal fiúkkal, akik ilyeneket mondanak, hogy This was Szhabadsahhhh hid. °

°Szabadság híd holland akcentusban.

Igen, nézem, X

A barátom szerint felfoghatatlan, hogy hogyan élvezhetem ezeket az alantas reality-ket, mikor évekig szépirodalommal és egyéb fennkölt tanulmányokkal voltam kapcsolatban. Én ezt viccesnek találom, én szeretem a gyökereket!!!!! 

Könyvet a könyvtárban olvasok, itthon meg hadd nézzem a népbutító szarokat. Hát megzabálom ezt a kis szerencsétlent, és most látom, hogy nem ő jutott be... 

Vallja be Ön is a népszámláláson, hogy ValóVilág-néző! 

Hoppá, réz, kilója van vagy ezeröccáz...

???

Turista kolbász = külföldi pénisz?

elgondolkodtató kiegészítés: szárazkolbász, parasztkolbász, füstölt kolbász, lókolbász

na, na, na?

Samantha Ewing 4ever

Az nem magányos ivás, az csak egyedi szőlőfogyasztási szokás. Különben is, miért ne ihatnék egyedül?

Budai erkélyen

A házigazda úgy vélte, hogy ideje lenne alkotmányba foglalni, hogy a punci és a vér szavak között minimum nyolc szónak kell szerepelnie, és semmilyen kontextusban nem merülhetnek fel együtt, majd beszélgettünk a hüvelygombáról, kurvák tarifájáról, sürgősségi tablettáról, és a nemibeteg gondozókról. 

Pinkie

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a történetet, akkor ma reggel csak azért keltem fel, hogy bemenjek a könyvtárba kihányni a reggelit. 

De legalább mire hazaértem, lett itthon internet, és végre képes voltam legyűrni a joghurtot, amit tegnap csak azért vettem meg a boltban, mert a csomagolása rózsaszín és Disney hercegnők vannak rajta. Eper és banán ízű Hófehérke <3. (Elnézést kérek a szívért)

Meg fel vagyok háborodva, mert megint hallottam egy sztorit, amiben az újgazdag kisköcsög 18 évesen felkenődött egy autóra a gyorsasági motorjával, amit apu vett neki, és most siratják a gerincét meg a vérző tüdejét. Igen, sajnálhatnám is a szüleit, amiért csak akkor álltak sorban, amikor a pénzt osztották, csak kár, hogy motorra költötték, nem valami értelmes dologra, amit majd az egészséges és élő gyerekükkel közösen élvezhetnek. Nem sajnálom. Csak könyörgöm, térjen már magához pár ember, és adja el azt a kurva motort. 

Az ausztrál cimbink meg halálosan komolyan megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk vele találkozni jövő héten Spanyolországban. Hát, Costa Rica jobb lenne, de majd még meggondolom. 

Sas

Álmomban sasos tetkó volt a jobb kézfejemen. Nem mondom, hogy nem voltam meglepődve.

Megjegyzem csontig vakarnám magamról a húst, ha véletlenül ribancrendszámmal a derekamon ébrednék egy reggel. Valami nonfiguratív undormánnyal, tudjátok. 

Fekete fejem

Valami elemi elkeseredett boldogtalanság feszít belülről, amitől csak zokogni bírok, feküdni és közben a plafont bámulni. Remélem csak a PMS, de most minden fekete... 

.... de nem csak kívül:

csontig, velőig fekete,fekete,fekete, fekete, fekete.

Sophie rózsaszín ajkai

A pálinka megható látványától örömittasan elmélyült beszélgetéseket folytattam a családapával az egykori és jelenlegi kutyáinkról, majd ő fújtatva, horkolva, én takaróba csavarva szundikáltam a kanapén. Odakint Művész úr sokadszorra adta elő furulyán a Magyar Népmesék főcímdalát - beatbox verzióban. 

A buliban ott volt az az operatőr is, aki a Matiz nagypapa Nem MÁTÉ klasszikust készítette évekkel ezelőtt.

My pleasure. Életem bulijának éreztem. 

Szintén zenész?

A szőke zenész barátjával tegnap olyat játszottunk, hogy mi mondtunk neki egy számot, ő meg elfurulyázta nekünk. Időnként az orrlyukát is használta, de ettől eltekintettünk, miután mondta, hogy a furulya már Sofie seggében is járt. (not)

Ma reggel ismét furulyaszóra keltünk, és reggeli után a srác felvett a telefonjára egy gitárszólót, majd lejátszotta nekünk, és furulyán kísérte saját magát. 

A zenebohócok léteznek!

Ma ismét hozzájuk megyünk házibuliba, ahol rajtunk kívül mindenki zenész lesz. Ajjjajjjjjajj.... 

Levi

Egy röpke pillanat volt csupán, de emléke a szívembe égett. Én szálltam le a villamosról, ők meg fel. Full House van, Szara. 

Nem, nem volt náluk a teleokádott bőrönd. 

<3 

(én kérek elnézést)

Heti panaszka

Jó, kicsit tele van a tököm ezzel a héttel. 

Hétfő óta a könyvtárban rohadok, és közben gondolatban a pénzemet osztogatom be, mert kurvára nincs, mióta a rendszeres munkám mellett alig van alkalmi bevétel, és egyelőre kurvára nem ajánlottak megfelelő főállást se, kivéve persze az Áhított Munkahelyet, isten nyugosztalja azt a mocskos kapitalista koszfészket.

 Ehhez képest egy csomó kiadásom van, mert hiányos a konyhafelszerelés, meg ugye fizetni kell a kolidíjat, a netdíjat, a telefonszámlát, anyámnak hála most már a lakáskasszát is, ami önmagában 20.000 ft. 

Közben fel-alá rohangálok a városban, hogy mindent beszerezzek, amire szükségem van, és pl. ruhaszállító állványt nagyobb kihívás venni, mint gondoltam. Már voltam vagy 5 különböző helyen, és ami masszív, az 8000 ft, ami meg gagyi, azt meg nem veszem meg, mert széttörik, összedől, kicsi, és csak kidobtam a pénzt. Tegnapelőtt végre kinéztem egy normálisat, mondták, hogy szerda éjjel érkezik az áru, ezért ma nyitásra (8.00) odamentem, de csak egy üveg ásványvízzel jöttem haza, mert bocsi, nem volt a raktáron, és nem is tudjuk mikor lesz. Most itt száradnak a ruhák a kötélen, amire kb. semmi se fér el. 

Kedden meg korábban leléptem a könyvtárból, hogy kimenjek ötre Kőbányára egy halom cuccért, amit otthon felejtett a nő, akinek hoznia kellett volna. Persze kimehettem volna vele a lakásához, majd a laza kétórás kiruccanás után oda is értem volna a tanítványomhoz a város másik végére. Persze fogjam be a pofám, mert ő tesz nekem szívességet, amiért vagy beteszi az autóba a csomagot, vagy nem. Én meg metrózzak ki valamikor újra. De mikor bazmeg? Persze nem mondtam semmit, mert az ember nyelje le az igazságát, arra kurvára nem kíváncsi senki, de a metrón bőgtem négy megállónyit, miközben egy öregasszony bámult. Aztán elmentem tanítani.

És akkor még nem is említettem, hogy a konzulensem (lila szak), akinek július közepén írtam, és nem válaszolt, most újra írtam neki, és adott nekem időpontot, két hét múlvára. Igaz is, szarjon bele egy nagyot, hogy én lediplomázom-e, én is szarok bele, hogy ő kopasz, és próbálja hajátfésüléssel titkolni. Nem sikerül, csak mondom. 

pozitívumok: 

A leadási nap egy nappal később van, mint hittem. Lesz idő befejezést írni, beköttetni és leadni. Ha ha ha.

A szőke főzött nekem vacsorát kedden, mert aznap volt egy éve, hogy hazajött három hónap külföld után, hétvégén meg ugyanúgy Acélvárosban leszünk, mint akkor, és... tök jó. 

A nő

Isten tudja miért öltöztem át ma reggel háromszor, mikor csak a könyvtárba megyek. Megint. Hívjon, aki jön kávézni olvasni. Nem leszek csinos, de legalább okos.

Véres kalandok

Álmomban az egyik ismerősöm gyerekeit pesztráltam: egy ötévest meg egy pár hónapost, és sajnos a végén mindkettő vérzett egy kicsit, még akkor is, amikor a nőgyógyásznál szoptatta az egyiket az anyja. Kétkedtem, hogy életben tudom őket tartani. Ennyit a gyerekekről.
Nem is ez volt a legkülönösebb momentum, hanem hogy két olyan nő pisilt nálunk, akiket anyám nagyon utál, de szerintem csak azért engedte meg ezt nekik, mert egy közös utazás során mindannyian vízbe estünk, és sokkot kapott. Úgy történt, hogy a traktor sofőrje, ami húzta a mi szekerünket, nekihajtott egy utánfutónak. A gyorshajtásból baleset lett, csobbantunk, ezért ki kellett húzni mindenünket a vízből. Látom ám, hogy az alsós osztályfőnököm általánosból meg az egyik csoporttársam közösen cibálják kifele az én cuccomat, mire odaszaladtam, és egyből kirántottam az egészet a szárazra, ők meg szabadkoztak, hogy nem értik miért nem sikerült eddig, pedig ők olyan jó kondiban vannak, együtt járnak aikidozni négy éve. Valahol a Nyugati környékén van az edzőterem.
Mondjuk a hűtőmnek olyan hangja van, mint egy traktornak. Ez mindent megmagyaráz. 

a buszon hallottam

"....elég kemény lesz a suli, már első órán feladták, hogy tanuljuk meg a ló részeit. Latinul. Hát ja, nem is tanultunk latint, szörnyülködött mindenki...

.... egyébként hamar megtalálta egymást a csapat, végülis megvan az összetartó erő, hogy mindenki állatorvos akar lenni. Pedig vannak öregek is, ilyen 22 évesek."

Most miért lennék felháborodva? Tényleg öreg vagyok. Ő meg egész életében a tehén seggében turkál majd, pedig nem is tud latinul. Úgy értem- MÉG. Mire ilyen öreg lesz, addigra majd megtanul. Véres verítékkel, muhahahaha. 

Anyu pici cuki kuktája

Én úgy főzöm az ebédet, hogy kitalálom, hogy mit szeretnék, elkezdek vágyódni utána, megnézem az interneten, hogy hogy kell, rájövök, hogy ez a recept nem az a recept, amit én elképzeltem, majd felhívom az anyámat, és megkérdezem, hogy ő otthon hogyan csinálja... És ha századszor főzöm ugyanazt, századszorra is felhívom, mert képtelen vagyok mindent észben tartani. Nekem elég az, hogy eddig még minden finom lett, amit főztem. Kivéve egyszer valami csirke Hollandiában, de ugye éhes voltam, és azt is megettem...

Én szeretem kipróbálni az egyedi, különleges, ínyenc ételeket idegen helyen, de ha én főzök, szeretem, ha olyan íze van, mint amilyet az anyám főz. 

Készül a rakott krumpli. 

Ja, és már van sajtreszelőnk/zöldségreszelőnk is! Már csak merőkanál kell meg normális kés meg normális leveses fazék meg normális mélytányérok meg... konyha bazmeg meg egy lakás. 

A boldogság itthon van

A végén mindenki elpártol majd tőlem, aki eddig idejárt, mert senki se kíváncsi mások boldogságára, de nem érdekel, mert akkor is világgá kell kürtölnöm, hogy hónapok óta először minden oké, minden úgy halad, ahogy annak lennie kell, és rettenetesen örülök, hogy újra látom a barátaimat, és a kapcsolat nem abból áll, hogy szöveget gépelek be egy dobozba, hanem ott ülnek és beszélnek hozzám, majd ezek után van hova hazajönnöm, esténként nem riadok fel krákogásra, fingeffektre, gépházak zúgására, nem izzadunk egymásra a szőkével, képesek vagyunk házi főtt étel (!) előállítására, van vízforralónk, van íróasztalom, van focisál-kiállítás, nedves seggtörlő a budiban, két papucs: egy a fürdéshez, egy a léthez- mindenünk megvan. 

Újra jó helyem van, és ezt még meg kell szoknom. Olyan örömforrás jelenleg ez a koszlott létminimum, hogy elmagyarázni sem tudom, így nem is várom, hogy bárki is megértse, sőt biztos vagyok benne, hogy így én magam sem fogok soha többé lelkesedni egy vízköves kádért meg egy rozoga ágyért. Ez az érzés, ez a nyugalom megfizethetetlen. Remélem most már minden könnyebb lesz, még ennél is.

Macskagyilkosság

Nagyon beteg volt a kislány macskája, tök sokat fogyott, és képtelen voltam neki azt mondani, hogy nem kísérem el az állatorvoshoz, mert emiatt elkések az esti vacsoráról. Hát, odamentünk, a macskát elaltatták, a gyerek végig zokogott, az állatorvos meg az asszisztens kedvesen együttérzett, én meg hol a macskát, hol a gyereket simogattam.

Aztán le kellett szállnom a buszról, mert gyalog gyorsabb volt, aztán itthon zárlatossá tettem egy konnektort, amibe a két hűtőnk van bedugva, aztán a Gödörnél felpattant egy törött sörösüveg a bokámra, ami kiszabta az egyetlen normális harisnyámat, és elvágta a lábam. 

De legalább voltunk nemzetközi vacsin erasmusosokkal, ahol degeszre zabáltuk magunkat, aztán együtt mentünk a villamoson pár ázsiai diákkal, akik a kezükben vitték haza a nagyon finom csípős szószos edényüket. A szőke kicsit mártogatott belőle ott is az ujjával, csak az íze kedvéért ugye. De jó lenne egy kis Erasmus megint.

Tiltott szerelem

Álmomban a nemsokára esedékes osztálytalálkozómon voltam, ami félig az otthoni szobámban, félig az egykori osztályteremben zajlott. Természetesen vegyesen voltak ott osztálytársaim a középiskolai és az általános iskolai osztályból, illetve flangáltunk a kétszer négysávos autópálya mellett is az egyik csajjal, meg hegyet is másztunk, és ettünk szülinapi tortákat (visszatérő motívum, múltkor Ildikóval ettem tortát), mégis az volt a legmeglepőbb, mikor egy lány, aki csak az évfolyamtársam volt általánosban, és most már házas, gyerekes, és nem láttam kb. 8 éve, fogta magát és szájon csókolt, majd közölte, hogy ő mindig egy hármasról fantáziál velem meg a S-val. 

Mondjuk én nem vagyok meglepve az álom mozgalmasságán, tekintve, hogy tegnap kolibuli volt, és egész éjjel üvöltöztek a részegek, a picsák, illetve a részeg picsák az udvaron. Vége a gólyahétnek is.

általános elégedettség

Miért kell nekem anyám faszságait hallgatni korán reggel? Miért nem vagyok a könyvtárban kilenckor? TALÁN MERT TÍZKOR NYIT?

Ettől eltekintve elégedett vagyok, tegnap írtam pár oldalt az egyik szakdogámhoz, illetve vettünk egy tepsit, és csináltunk pizzát. Még sohasem használtam a kolis sütőt! Igaz ennek az az oka főleg, hogy eddig nem volt miben sütni. Viszont most teljesen rá vagyok izgulva a rakott krumplira!

El se hiszem amúgy, vasárnap óta minden éjszakát végigalszunk, még annak ellenére is, hogy koligt van, és odakinn folyamatosan üvöltenek. Hogy nincs szétrohadva a fürdő, hogy nincs leszőrözve a WC, hogy lehet úgy is élni, mint egy normális ember. Úristen, de hiányzott ez.......

Spriccen-spriccen, schneller, ahh, gut!

Tegnap épp hazafelé tartottam a könyvtárból, mikor odajött hozzám egy kopasz, rossz fogú férfi, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem filmben szerepelni. Ezen felröhögtem, de azért visszakérdeztem, hogy milyen film. Német gyártású filmbe keresnek szereplőket, a fizetés 20ezer euro. Ezen még jobban nevettem, és gyorsan ott hagytam.

Még gondolkozom rajta, hogy ez a bejegyzés megkapja-e a munkavadász címkét, mert végülis én az utcán lettem egy fejvadász áldozata, nem?

Azt leszögezném, hogy ebben a könyvtárban voltam, nem ebben. És nem Pista bácsival olvasgattunk a nyomdában, még ha anyám ezt is hiszi rólam. Micsoda feltételezés.

A könyvtár szó hallatán ugyanis az egész családomnak a lenti vicc ugrik be. Ilyenek ezek.

Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. Megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz, mert neki meg nyomdája van!

Tegnap, ma, holnap

Tegnap visszaköltöztem. A szobatárs tegnap elköltözött. Tegnap franciaágyunk lett (természetesen két összetolt szimplaágyból). Tegnap kitakarítottunk az ágyak mögött. Tegnap kiszellőzött a szoba. Tegnap kidobtam minden szemetet és tegnap újra helyem lett valahol.

Ma tiszta minden, ma illatos a pinám minden, ma újra tanítottam a kislányt, ma újra van gáz a koliban, ma fantomember lettem itt, és elégedett.

Holnap nem tudom mi lesz, de holnap megírom a diplomámat. Hármat, akarom mondani. Holnap jobb ember leszek én is.

De ma még örüljetek velem, én úgy örülök!!! Újra van íróasztalom és szétterülve alszom egy EGÉSZ ágyon. Ez LÁJK! Ez LIKE!

Már megint a delfinszex...

Délután egy, Kossuth rádió, Kőhalminé férje (Zolika) beszél: 

Azt hallották már, hogy hogyan párzanak a delfinek? (Ha nem a rádióban lennénk, most más szót használnék) Összejön a hím meg a nőstény, és a többi hím körülállja őket az aktus közben, és becsmérli a férfit. Végül az nyer, akinek ennek ellenére is sikerül megtermékenyíteni a csajt.

Hát, ha engem kérdeznek, nekem akkor se menne, ha dicsérnének. Elég lenne a tudat, hogy valaki ott úszkál mellettünk, és máris elmenne a kedvem.

Szerintem ez a rádió a delfinszexre szakosodott, most már biztos. 

Te is, fiam, Brutus?

Már a fészbuk is kezdi, nem hiszem el. ERROR. 

Napi bohózat

Több részre bontom a mondanivalómat, mert az egész napom abszurd volt.

Öcsém- A 13F brigád legkiválóbb tagja

Felkeltem 6:40-kor (a.m), hogy elkísérjem az öcsémet beiratkozni, majd egyből passziválni is az egyetemre. Elmehetett volna persze egyedül is, de tudott olyan üzletet ajánlani, ami miatt hajlandó voltam hajnalban kimászni az ágyból, és egyébként is kurva jó fej vagyok. 8:20-tól 9:15-ig egyedül várakoztam a szökőkútnál, mert az ötödéven is ma volt az első napja, és bement eligazításra osztályfőnöki órára. Ezután kimentünk az egyetemre, ahol egy halom pattanásos hökös geci már várták őket a mentorok, hogy megtartsák az eligazítást. Eltelt fél óra, de nem történt semmi különös, tán csak annyi, hogy a felsőbbévesek között volt egy csinos szőke csaj, ami a gépészmérnöki karon azért elég meglepő jelenség, valljuk be. Ó igen, és beégtünk az előttünk ülő fiú előtt, de ezt csak akkor vettük észre, mikor kipofáztuk a terem összes filatáskáját. A fila fiú egyszercsak felállt, és vitte magával a filatáskáját. A pólóján a V.I.P felirat szerepelt. Stílusos fila fiú volt. Kellett nekem eltanulni Annától a hülyeséget.

Enikő- TO international, avagy ezek mind egyformák

Aztán megérkezett Enikő, a kar tanulmányi előadója, aki ellőtt egy ilyen poént a mikrofonba: Mindenki hall? Ja, nem? Akkor emlős. Egy srác nevetett, de majdnem biztos, hogy még be volt baszva, ugyanis ezen az egyetemen a szerda a bulinap. Vagy fizettek neki. Vagy nem tudom. Lényeg a lényeg, Enikő kedves magától értetődőnek vette, hogy a 18 éves hímek tudni fogják, hogy hogyan működik az egyetem rendszere, és képesek lesznek kiszopni az ujjukból, hogy az eléjük lepakolt 25 lapra mit kell ráírni, és mit melyik borítékba kell helyezni. Enikő nem mondott szinte semmit, hanem megvárta, míg a gyerekek elbasszák a kitöltést, akad egy bátor, aki rákérdez, majd erre sietve elhadarja a helyes megoldásokat, hogy kezdődhessen a kurvaanyázás. A legvégén Enikő így szólt: " Ha nincs Önöknél az a papír, nem gond, hozzák be jövő héten a TO-ra." Csodás, de jó, hogy nekem nem kell odamennem. Ekkor a mögöttem ülő fiú diszkréten megkocogtatta a vállam, és ezt kérdezte: Ne haragudj, meg tudod mondani, hogy hol találom a TO-t? Én: Nem, én nem ide járok, sajnos nem. Ő: És meg tudod mondani, hogy mi az? 

Enikő ezt követően 35 percen keresztül szedte be egyesével a biztosítási pénzeket, mi a padban kókadoztunk a többi passziválóval, az arra járó fiatalemberek pedig a mellemet bámulták. Nem is csoda, hiszen rajtam és a szülőkön kívül kb. 10 dagadt tinilány és egy rózsaszínbe öltözött szőke cica árválkodott a teremben, a többi 200 fő mind fiú volt, olyan éppen befejeztem a mutálást, most már ideje szőrt növeszteni típus. Egy idő után már barátkoztak is, és az egyik, aki hangosan dicsekedett, hogy hány napja nem aludt a buli miatt, beadtam, hogy tegnap engem itatott pálinkával a jogászok szintjén, mire a másik megkérdezte, hogy ugye én voltam az a lány, akihez tegnap bementek a haverjával. Én hát. Ja, ismerősnek tűntem, akkor innen. Innen. Hát ilyen volt az öcsém egyeteme, első napja és első passziválása.

fogorvos- Véletlen találkozások

Ma megkaptam életem második fogtömését, és a fogorvos most is megdicsért, hogy milyen szépek a fogaim. Kifele menet meg összefutottam a helyi hostess-koordinátorral, aki minden kamuhostesskedésen ott van, ahol én naponta, esetenként óránként hazudok magamnak más személyiséget. Ilyen a világon nincs, hogy éppen ő, éppen ott, éppen akkor. A fogam még sajog, rossz volt a hangja, nagyon rossz. 

telefon- A szivattyú

Hazafele elaludtam a  buszon, és arra riadtam fel, hogy csörög a telefon. A vonal másik végén egy nő volt, aki az önéletrajzom alapján alkalmasnak talált egy holland-angol munka elvégzésére egy szivattyúkkal foglalkozó nemzetközi cégnél. Számlavezetés, fordítás lenne a feladat. Én: elnézést, de nekem nincs számviteli végzettségem. Ő: nem szükséges. Én: hollandul sem tudok, kezdő vagyok, oda is írtam. Ő: nem gond, nekünk az elég, ha szótárral le tudja fordítani a beérkező leveleket. Mennyit kérne? Én: netto xy Ő: ó, az belefér, kérem jöjjön be az interjúra. 

Ezek szerint lehetnék holland-angol-magyar könyvelő a szivattyúgyárban jó fizetésért mindenféle szakképzettség és nyelvtudás nélkül? Kaptok ajándékba szivattyút. Impossible is nothing. 

Jelzem, a napnak még nincs vége. Ez még folytatódhat!