Spriccen-spriccen, schneller, ahh, gut!

Tegnap épp hazafelé tartottam a könyvtárból, mikor odajött hozzám egy kopasz, rossz fogú férfi, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem filmben szerepelni. Ezen felröhögtem, de azért visszakérdeztem, hogy milyen film. Német gyártású filmbe keresnek szereplőket, a fizetés 20ezer euro. Ezen még jobban nevettem, és gyorsan ott hagytam.

Még gondolkozom rajta, hogy ez a bejegyzés megkapja-e a munkavadász címkét, mert végülis én az utcán lettem egy fejvadász áldozata, nem?

Azt leszögezném, hogy ebben a könyvtárban voltam, nem ebben. És nem Pista bácsival olvasgattunk a nyomdában, még ha anyám ezt is hiszi rólam. Micsoda feltételezés.

A könyvtár szó hallatán ugyanis az egész családomnak a lenti vicc ugrik be. Ilyenek ezek.

Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. Megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz, mert neki meg nyomdája van!