A végén mindenki elpártol majd tőlem, aki eddig idejárt, mert senki se kíváncsi mások boldogságára, de nem érdekel, mert akkor is világgá kell kürtölnöm, hogy hónapok óta először minden oké, minden úgy halad, ahogy annak lennie kell, és rettenetesen örülök, hogy újra látom a barátaimat, és a kapcsolat nem abból áll, hogy szöveget gépelek be egy dobozba, hanem ott ülnek és beszélnek hozzám, majd ezek után van hova hazajönnöm, esténként nem riadok fel krákogásra, fingeffektre, gépházak zúgására, nem izzadunk egymásra a szőkével, képesek vagyunk házi főtt étel (!) előállítására, van vízforralónk, van íróasztalom, van focisál-kiállítás, nedves seggtörlő a budiban, két papucs: egy a fürdéshez, egy a léthez- mindenünk megvan.
Újra jó helyem van, és ezt még meg kell szoknom. Olyan örömforrás jelenleg ez a koszlott létminimum, hogy elmagyarázni sem tudom, így nem is várom, hogy bárki is megértse, sőt biztos vagyok benne, hogy így én magam sem fogok soha többé lelkesedni egy vízköves kádért meg egy rozoga ágyért. Ez az érzés, ez a nyugalom megfizethetetlen. Remélem most már minden könnyebb lesz, még ennél is.
3 megjegyzés:
Én kíváncsi vagyok a boldogságodra is, és örülök, hogy minden oké lett! De komolyan! Maradj így! :)
Ideiglenes állapot, mert majd megint jön a leadási időszak, és biztos el fog durranni az agyam... de most még örülök meg örülünk :) és köszi!!
én totál megértem, én is boldog lennék hasonló körülmények között :D
Megjegyzés küldése