2011. szeptember 12., hétfő

Anyu pici cuki kuktája

Én úgy főzöm az ebédet, hogy kitalálom, hogy mit szeretnék, elkezdek vágyódni utána, megnézem az interneten, hogy hogy kell, rájövök, hogy ez a recept nem az a recept, amit én elképzeltem, majd felhívom az anyámat, és megkérdezem, hogy ő otthon hogyan csinálja... És ha századszor főzöm ugyanazt, századszorra is felhívom, mert képtelen vagyok mindent észben tartani. Nekem elég az, hogy eddig még minden finom lett, amit főztem. Kivéve egyszer valami csirke Hollandiában, de ugye éhes voltam, és azt is megettem...
Én szeretem kipróbálni az egyedi, különleges, ínyenc ételeket idegen helyen, de ha én főzök, szeretem, ha olyan íze van, mint amilyet az anyám főz. 
Készül a rakott krumpli. 

Ja, és már van sajtreszelőnk/zöldségreszelőnk is! Már csak merőkanál kell meg normális kés meg normális leveses fazék meg normális mélytányérok meg... konyha bazmeg meg egy lakás. 

Nincsenek megjegyzések: