Még nem mondtam meg neki, de az egyik munkatársam apja anno tanított az egyetemen: egy szemeszteren keresztül álmodtuk vele az álmot, hogy egyszer lesz majd az országnak kínai büfés sorozata. Azóta sincs, de ha a lányával kínait eszem, mindig eszembe jut az apja is.
Ja, az állásinterjúk sorban befuccsoltak, de legalább a főnivel megbeszéltük a dolgokat, szóval most minden oké. A lusta gyakornok lekopott, nekem meg pár hét, és letelik az első 3 hónapos időszak. Sajnos nem kecsegtetnek túl sok mindennel (azaz nem mondtak az égvilágon semmit), de nincs sok választásom, várok. Nem tudom hogy lesz így normális fizum, pedig már annyit álmodoztam róla.
2 megjegyzés:
felvetettem a főnökömnek, h mi lenne, ha ezentúl főniként utalnék rá. annyira nem volt oda az ötletért, de én nagyon röhögök.
a barátnőmtől tanultam a főni szakkifejezést, egészen kiváló!
(ááááá, hurrá, agnus is here)
Megjegyzés küldése