Rakaca

A hétvége egyik pozitív hozadéka, hogy a magyar és az angol verzió mellett most már szlovákul is tudom mondani, hogy betyárkörte, meg voltunk a meszesi kocsmában, ahol a 92 éves Imre bácsi valami egészen furcsa tájszólásban percenként megkérdezte, hogy hova valósiak vagyunk, aztán csináltunk közös képeket, amin legalább négy-öt szemem van, mert a szőke idióta szokásának megfelelően ki volt kapcsolva a vaku, pedig Imre bácsi az arcomat csókolgatta meg kacsintgatott is. A háttérben a helyi alkeszok egymás gumicsizmáját szagolgatták, a pultos néni meg kiment párszor a kocsma első részében található kisboltba, és ropit árusított a betévedő tiniknek. Meg csináltunk pár videót, amin én bemutatom a szemkifordítós trükkömet, Dani meg megfordítja a nyelvét, aminek a technikáját évekig csiszolgatta, hogy tökéletes legyen. Szellemi mélyrepülés, úgy hívják az ilyen napokat, vagy laza hétvégi kiruccanásnak.
Ó igen, és azt nem is említettem, hogy mindezt sáros szabadidőben és bugyi nélkül abszolváltam. Nem vagyok tisztátalan, csak a férfiúi énemet előtérbe helyezve boxert viseltem egész nap. Bár eddig is gyakran ábrándoztam róla, hogy milyen lenne mackóban dolgozni menni, ezután a nap után elképzelhető, hogy áttérek erre a viseletre. Könnyed, légies, kényelmes.