Bár nyári szünet van, de ma is voltam a munkahelyemen és holnap is be kell mennem valami papír miatt, pedig nekem keményen kellene dolgoznom itthon. Azaz a leendő előző otthonomban, ahonnan kiraktak azok, akikkel most együtt kell dolgoznom és csinálom annak a munkáját is, aki nem megfúrt, neeeem, csak éppen nem ajánlott, mint jó munkaerőt... Nem én löktelek, én csak nem fogtam meg a kezed a szakadék szélén.
Viszont úgy döntöttem egy hete, hogy elengedem mindezt és arra gondolok, hogy plusz egy évet lakhattam itt, gyűjtögethettem a pénzemet, szép lett a környezetem, kilábaltam a legmélyebb gödörből (= totális anyagi csőd tavaly nyár végén) és nagyon, de nagyon elégedett voltam mindennel, amit itt megkaptam az élettől. El kell engedni és hagyni, hogy most már a többi kakas kapirgálja a szemétdomb tetejét, sőt, ha erre járna egy kövér varacskos disznó, az is megturkálhatná az orrával a szart, mert a bűzét már nem én szagolom. Vagy lehetnék én is a varacskos disznó, majd ha megvan már, hogy hova költözünk, esetleg leszek is, a rohadt életbe.
Minden rendben lesz, túléljük ezt a kanyart is. de tényleg. Meg hát kiköltözés előtt rendezünk egy rohadt nagy búcsúbulit, nyilváááán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése