Az élet nem habostorta, fiacskáim. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a mexikói határtól 30 km-re fázni fogok július elején (vagy ha csak azt mondja, hogy én valaha eljutok ide egyáltalán), akkor jól kiröhögöm. De az a helyzet, hogy napok óta fázunk San Diegoban, ahol 18 fok van!, és ma még a tűzijátékot is elvette tőlünk a technika ördöge. Bementünk egy kajáldába, és már épp rendeltünk, amikor odakinn kb. ledobták az atombombát. Az étkezdéből mindenki a teraszra rohant, ahonnan végignéztük, ahogy az öböl legnagyobbjának kikiáltott tűzijáték minden rakétája egyszerre robban fel, és 20-30 perc helyett 20 másodperc alatt vége is van mindennek. Olyan volt, mint valami katasztrófafilmben, villogott és zúgott minden, aztán sötét lett. Ez mondjuk csöppet sem zavar, de miért van itt 18 fok a nyár közepén?? Ha legközelebb azt hazudják a tv-ben, hogy It's always sunny in California meg hasonló hülyeségek, akkor üssétek arcul és mondjátok, hogy én üzenem. Ha ezután I <3 San Diego-s pulcsiban láttok embereket, jobb ha tudjátok, hogy nincs abban semmi fennkölt, egyszerűen csak hideg volt. Szerintem én vagyok az egyszemélyes Addams Family, aki fölött örökké viharfelhő gomolyog.
(eközben a Kárpát-medencében 42 fok van árnyékban, azt hogy?)
Ma ismét láttam bálnákat, és bár az volt a legrosszabb show, azért nekem kifolytak a könnyeim tőlük. Gyönyörűek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése