Annyira azért még nem vagyok depressziós, hogy ne találjam viccesnek, hogy a barátom az én elutasító leveleimből ollózza össze a "Bár pályázatát értékesnek találtuk, ezúttal nem Ön mellett döntöttünk... " levelet, amit egy hozzájuk jelentkező munkavállalónak kell küldenie. Küldtem neki többet is, hogy meglegyen az "Ön értékes, mi vagyunk a szarok, amiért nem vehetünk fel 156 embert" és a "ha lesz valami, majd szólunk" formula. Meg is mondom neki, hogy írja oda a végére, hogy további sok sikert a kereséshez.
Minden és mindenki jó valamire, én például kiválóan fogadom a visszautasítást olyan emberektől és olyan helyekről, ahol nálam szerényebb képességű munkavállalók dolgoznak jó fizetésért. Mivel ezt felismertem és elfogadtam, ma nem fogok se sírni, se berúgni a saját nyomoromon, hanem inkább elküldök pár életrajzot azoknak a mocskos geciknek és várom a csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése