2012. március 2., péntek

Szóljon hangosan az ének

Tudom, hogy nagyon gáz, de minden olyan reggelen, amikor valami bosszantó/bántó/sértő dolog történt velem álmomban, a szőkére a valóságban is mérges vagyok. Szinte biztos, hogy köze van az álmaimhoz, nekem ne kamuzza azt, hogy aludt! Pl. ma éjjel is egy kenuban evezett Colossal meg az öccsével, miközben nekem az otthoni falunapon városi rendezvény dalversenyén kellett volna elénekelni Oláh Ibolya Magyarország c. számát, meg még valamit koprodukcióban. A hoppmester szerepét az Animal Canibals tagjai töltötték be. Én nem akartam énekelni, mert egyrészt nem tudok, és majd kibeszélnek a faluban, másrészt meg előtte meg kellett másznom egy dombot (K. és a domb együttes emlegetése mondhatni oximoron). De büszke voltam magamra, mert tök jól ment, megérte a kondibérlet.
Na, megyek dolgozni inkább. 

Nincsenek megjegyzések: