Mondvacsinált kínokat és helyrehozható hibákat elkövető embertársaim iránt cseppnyi szánalmat se érzek, még akkor se, ha ezért rám nyomják a bélyeget, hogy semmi empátia nincs bennem.
Az előbb percekig folytak a könnyeim egy rég halott ismeretlen ismerős miatt, akinek pont ma van az évfordulója, ezért volt róla egy riport a tv-ben.
Kedves lány volt, kedvesen köszönt, kedvesen suhant, kedvesen mosolygott. Azóta is gyakran eszembe jut arcokról az utcán, gondolatokról, vagy csak úgy, pedig nem is ismertem igazán. Anno próbáltam elérni, hogy felvonják a koliban a fekete zászlót, amikor meghalt, de sajnos nem jött össze. Magam se tudom igazán, hogy miért akartam ezt, de úgy éreztem, hogy tennem kell valamit. Azt hiszem valami ilyesmit jelent az "emléked szívünkben örökké él" frázis, amit egy szar sablonná tettek a virágárusok. De hát mi másért jutna eszembe időről időre, ha nem ezért? Hát nyugodjék békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése