ÜLNI, ÁLLNI, ÖLNI, HALNI

Végtelenül ideges vagyok, és ez a nap feltette a pontot a szar hét i betűjére, ez volt a szarhab a tortán, a szaros víz, ami visszacsobban a seggedre... apropó, ezt akkor találtam ki, amikor múltkor egy hatodikos azt mondta, hogy szerinte a szarni egy visszaható ige. Nem kezdtem el kiabálni, hogy nem mondunk ilyesmit órán, nem, nekem megindult a fantáziám, és halálosan nyugodtan közöltem, hogy "csak ha neked felfröcsög". A lényeg, hogy megértsék, hogy mi az, nem? Még nem jött ki belőlem a feszkó, az előbb csak azt vettem észre, hogy ez a vers dübög bennem, amit még beszédgyakon tanultunk. Annak ellenére, hogy elvégeztem egy magyar szakot, tanítok egy suliban, én nem tudok sok verset, nem olvastam egy csomó könyvet, amire azt mondják, hogy alap (pl. Goethe Faust, Odüsszeia, stb.), de amiket beszédgyakon tanultunk, azokra mind emlékszem. Milyen érdekes, nem? A tanítási módszereken múlik az élet. ... és akkor azt mondja az ötödikes, hogy hát őt sem köti le száz százalékosan a magyaróra. SAJNÁLOM, AKKOR MAJD VIDEÓJÁTÉKOZUNK, JÁNOS VITÉZ MEG MENJEN A P.CSÁBA, UGYE? Vagy beüti a térdét órán, és egy óra múlva azt mondja az igazgatóhelyettesnek, hogy neki azért van hányingere, mert beverte a fejét magyaron!!! Majdnem elsírtam magam, annyira felidegesítettem magam. Most gyorsan abbahagyom, és engedem hadd menjen ez az érzés, mert a hétvégémet nem ronthatja el semmi. SEMMI! Ezt a széket odább tolni, vonat elé leguggolni, óvatosan hegyre mászni, zsákomat a völgybe rázni, vén pókomnak méhet adni, öregasszonyt cirógatni, jóízű bablevest enni, sár van, lábujjhegyen menni, kalapom a sínre tenni, a tavat csak megkerülni, fenekén ruhástul ülni, csengő habok közt pirulni, napraforgók közt virulni - vagy csak szépet sóhajtani, csak egy legyet elhajtani, poros könyvem letörülni, - tükröm közepébe köpni, elleneimmel békülni, hosszú késsel mind megölni, vizsgálni, a vér hogy csordul, nézni, hogy egy kislány fordul - vagy csak így megülni veszteg - fölgyujtani Budapestet, morzsámra madarat várni, rossz kenyerem földhöz vágni, jó szeretőm megríkatni, kicsi hugát ölbe kapni s ha világ a számadásom, úgy itt hagyni, sose lásson - - ó köttető, oldoztató, most e verset megirató, nevettető, zokogtató, életem, te választató! 1926 nyarán bejött, működnie kell most is.