Nehéz volt ez az év. Kiszenvedtem a kolitól, a diplomáktól, a családomtól, a kilátástalanságtól, sunyi-geci munkaadóktól, a testalkatomtól, a barátaimtól és a barátnélküliségtől. Szinte nem volt olyan területe az életemnek, amivel elégedett le(he)ttem volna. Ez volt az az év, amikor többször csalódtam a hozzám közel állókban is- sajnos.
Eltűnt az életkedvem, hiányzott a vidámság a napjaimból, az érzés, hogy szükség van rám, és hogy hasznos vagyok a világnak, ezért sokszor volt rossz a kedvem, ami nemcsak a saját, hanem a környezetem mindennapjaira is rányomta a bélyegét. Sokat bántottak és sokat bántottam másokat, akaratlanul és néha szándékosan is, amire nem vagyok büszke. Én tudom, hogy mások meg tőlem, miattam szenvedtek ki 2011-ben. Rossz ember voltam, és rossz volt az életem. Nyáladzásnak tűnhet, de nem az: sokszor csak az tartotta bennem a lelket, hogy van kihez hazajönni, de ez legfeljebb a túléléshez volt elég, a boldogsághoz nem. Mert volt ugyan kihez hazajönni, de nem volt hova! Sokszor zokogva, remegve léptem be a saját szobámba, mert nem tudtam, hogy egyáltalán lesz-e egy szabad felület a kosz közepén, ahova leülhetek, vagy lesz-e egy szabad másodperc, amikor magam lehetek anélkül, hogy egy másik ember lénye, zenéje, tanulnivalója, magánélete beférkőzne a gondolataimba. Beleőrültem a magány hiányába, ezért addig martam el magam körül az embereket, amíg teljesen magamra nem maradtam. Így se jó, de legalább elértem, hogy van egy odúm, ahova bátran, boldogan jöhetek HAZA. Talán lesz rá alkalom, hogy azokkal az emberekkel, akiktől eltávolodtam, újra egymásra találunk, én törekedni fogok erre. Úgyis csak azok fognak visszajönni, akiknek szüksége van rám, szóval ezen előre nem izgulok inkább.
Nem akarok fogadalmat tenni, ígérgetni vagy lehetetlen elvárásokat támasztani 2012-vel szemben, de érzem és tudom, hogy most valami jó következik, és talán én is jobb leszek! Áldás és béke rátok, ránk, rám. mindenkire. Biztos vagyok benne, hogy a Sárkány hozza nekünk a megváltást, és ha a világ nem is változik, azért még mi változhatunk.
Ne haragudj, 2011, amiért csak a fostalicska részeidet emeltem ki, de ... de ez egy blog, és senki se mondta, hogy az élet vagy én igazságosak vagyunk. Kurvára nem. Annak azért örülök, hogy elvittél a Vatikánba, mert nagyszerű az a hely, vagy hogy adtál sört Prágában, hogy boldoggá tetted pár barátomat, hogy van annyi pénzem, hogy ne haljak éhen, hogy meghagytad nekem a szőkét és pár embert, akit szerethetek, hogy adtál nekem olyan ismerősöket, akik kérés nélkül is egyengetik az utamat, és hogy meghagytad a lyukat a seggemen, aminek örülhetek. Végülis mindegy is, a lényeg, hogy egészség legyen!
Julcsinál találkozunk 2012, vigyázz ránk nagyon a következő 366 napban, és akkor nagyon jó dolgod lesz itt nálunk! Hozzon szerencsét a Vörös!
