Két vinnyogó tinipicsa mellett kellett ülnöm hazafelé másfél órán keresztül, majd délután felhívtam az Áhított Munkahelyet, hogy miért hívtak tegnap, mire a HR-es kolléga meg akarta magyarázni nekem, hogy mi ezt már megbeszéltük korábban, pedig nem is. Hívtak, de nem vettem fel, de ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő emlékszik rám tegnapról, és ilyeneket mondott, hogy "szívesen elmondom még egyszer a tudnivalókat", "lehet alva jártál délután és engem is felhívtál közben" meg hogy "nem lehet, hogy ezzel a hanggal felhívott engem valaki a te számodról?". A végén még párszor eldaráltam, hogy "nagyon kellemetlen ez a szituáció, de hidd el, hogy nem vagyok skizofrén, nem hívtalak", mire ő megnyugtatott, hogy "ne aggódj, ezt nem fogom elmondani senkinek, ha érted mire gondolok"...
Nem mondja el senkinek se, hogy őrült vagyok...
Öt perc múlva felhívott és bocsánatot kért, amiért összekevert egy másik jelölttel, aki ugyanúgy nem vette fel a telefont, mint én, de mivel az az ember visszahívta, ezért kipipált engem is, és elküldte nekem is e-mailben a tudnivalókat.
Nem mondom, hogy nem mondom el senkinek. Rám hozta a szívbajt, hogy már józanon is kihagy a memóriám.
HR, az élet császárainak...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése