Annyira elszomorít, hogy még mindig nincsenek meg a kedvenc tányérjaim, amiket itt vettem vetettem magamnak évekkel ezelőtt. Annyira vigyáztam rájuk, csak azokból ettem, és most nyomtalanul eltűntek a régi szobámból. Hogy veszhet el két tányér a polcomról, ahol két éve fixen tároltam őket? Még szerencse, hogy a Mickey egeres bögrémet már korábban elhoztam, mert ha az se lenne meg, akkor nem tudom mi maradna nekem a boldog gyerekkorból.
A tegnapi költözködés egyébként is rettenetesen megviselt, ugyanis elfelejtettem, hogy kánikulában táplálékot és folyadékot is jó lenne magunkhoz venni, még akkor is, ha nem kívánom. Így esett, hogy este tízkor migrénnel küzdve öklendeztem a Tiszai pu. melletti bokrokban, és sírva könyörögtem, hogy érjünk már haza, mert rosszul vagyok. Még most is rettenetesen fáj a fejem, de már nincs annyira hányingerem, hogy csak kortyonként merjem meginni a vizecskét. Pedig a szőke anyja csinált sztrapacskát, amit én nagyon szeretek, és amiből 3 falatot bírtam enni, és szegény biztos azt hitte, hogy nem finom vagy valami bajom van vagy nem tudom.
De szar ez a kánikula.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése