2011. július 3., vasárnap

Szarban a haza

Egész nap görcsben van a gyomrom. 
Folyamatos konfliktus van köztem és a családom között, amiért megállás nélkül azt sulykolják belém, hogy én egy semmirevaló, szar ember vagyok, holott ők engem tisztességre neveltek, szeretetben, és mindent megadtak nekem. Hogy abban hol a szeretet, hogy a nap 24 órájában azt hányják a szememre, hogy mi mindent nem értem el az életben és mások miben jobbak nálam, mennyivel tartanak előbbre, mint én, illetve hogy szerintük én mit miért nem érdemlek meg, azt nem tudom. Soha nem tudunk nekik megfelelni az öcsémmel, sőt, jó ideje már nem is akarunk, és ez bosszantja is őket marhára. Az igaz, hogy valóban megkaptunk mindent, ami kellett, de nem gondolom, hogy ez kompenzálja a lelki terrort, amit el kell viselnünk itthon. Persze anyám napokig bőgne, ha ezt a véleményt elolvasná- még szerencse, hogy nem fogja. Nem értenek meg, és nem is akarnak, én meg nem tudom elfogadni, hogy 24 évesen irányítgatni akarnak az élettapasztalatukra és a szülők irányában tanúsított tiszteletre hivatkozva. Én nem akarok más emberek elvárásai és az általuk kitalált ideális életszemléletek szerint létezni, felejtsék is el nyugodtan.

Feszült vagyok a csütörtöki próbanap miatt is. Az Áhított Munkahely már a negyedik akadályt görgeti elém, és félek, hogy az utolsó körben fogok elbukni, és ez egy újabb támadási felület lesz itthon, amivel lehet basztatni, és egy újabb kudarc, amit nekem fel kell dolgoznom. A legszarabb az egészben, hogy úgy tartják bennem az érdeklődést három hónapja, hogy közben nem mondanak az égvilágon semmit. Nem tudom kit keresnek, hogy milyenek a többiek, hogy mi a véleményük rólunk, hogy van-e már tuti befutó vagy nagyon kiegyenlített a küzdelem. Az nyilvánvaló, hogy tetszem nekik, máskülönben rég kiejtettek volna vagy be se válogatnak, de ezenkívül egy morzsányi visszajelzést se kaptam, leszámítva persze a hr-es kitüntető figyelmét, mikor összekevert egy másik emberrel, és érzékeltette, hogy őt igazán nem zavarja, hogy én bolond vagyok. Jaj, én meg vagyok ijedve, hogy egy egész osztály kivonul a cégtől, és végighallgatják a makogásomat a munkahelyükről. Take it easy, lehengerlő leszek az üzleties megjelenésemmel.... Annyira félek.

Nincsenek megjegyzések: