Na, ma bezzeg egy lélek se járt Brnoban, mikor próbáltuk megtalálni a vár bejáratát. Aztán sajnos meglett, és nagy nehezen bementünk, majd majdnem kidobattuk magunkat, mert hangosan röhögtünk minden egyes cseh feliratokkal ellátott romos cserép előtt. Pedig én mondtam, hogy ne menjünk be, de a kultúra az első, így megismerhettük volna a brno-i cseh történelmet, ha nem lettünk volna lusták elolvasni a mellékelt füzetkét, ami kb. olyan hosszú volt, mint egy tanári szakdolgozat a 'zegyetemen. El kellett volna hoznom, lehet cseh verzióban is érdekesebb hosszabb készebb lett volna, mint az én szakdogáim.
Aztán ettünk kínait valami bevásárlóközpontban: az enyém paradicsomos, a keresztapámé "sárga szószos" volt elvileg, az öcsémé meg girosztál. Az enyém végül mama-féle paprikapürés barna kínai üvegtészta volt "cirkével cikönnel", amit mexikói chiliszósszal javítottunk fel, Tivadaré meg sajtszószos (!) barna tészta, de azt nem lehetett feljavítani, mégis cseréltem vele. Aztán próbáltuk édességre elkölteni a maradék krajcárt koronát, hátha elveszi a vacsora ízét, ezért a fiúk vettek vajízű tortaszeletet, sőt egyből két ugyanolyat "mert ránézésre finomnak tűnt, aztán már nem akartunk szólni az eladónak, hogy ne azt adja", aztán hánytunk, aztán próbáltuk elkölteni a további maradék krajcárt koronát, és bementünk egy kávézóba, ahol egy csésze kávé 38 korona volt, de nekünk csak 35 volt, így szépen kisomfordáltunk, majd a benzinkúton vettünk két kávét (14 korona/db). Most meg itthon vagyok, és örülök a meleg ruháimnak, amik nem jöttek velem nyaralni. Mert ugye júliusban akkor is rövidgatyában kell lenni, ha hó esik. Majd benő nekem is a fejem lágya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése