A kilenc és fél órás munkaidő alatt az lett volna a feladatom, hogy egy (a mai reggelig) teljesen ismeretlen számítógépes kódnyelven írt telefonos szoftverről adjak minimális tájékoztatást, ha odajönnek hozzám érdeklődni, aztán küldjem el őket a lufiállatkákat hajtogató édességárushoz a "kollégáimhoz", akik rendes egyetemet végeztek és telefonokat tesztelnek. De nem jött oda hozzám senki, mert mindenki benn ült az előadásokon. Mindenki!!! Összesen két darab szórólapot mozdítottak el az asztalomról, és akkor sem kellett beszélnem, mert egyből jött a "kolega". A főnökeim délután még a netet is bekötötték, hogy nehogy unatkozzak azalatt a három óra alatt, míg ők távol lesznek. Én meg szabadkoztam, hogy ööö munkaidőben netezni, ehehehe?
Eközben engem már a nap felénél leszólított a középkorú holland faszi a szomszéd standból, akiről kiderült, hogy csak hétköznap fejleszt szoftvert, hétvégente búvárkodni tanít gyerekeket, mert ő annyira türelmes hozzájuk (erre nagyon büszke lehet, mert elmondta többször is).
Aztán közösen megnéztük az idei nyaralásáról készült víz alatti felvételeket (!), és ettünk sport szeletet. Most már azt is tudom, hogy hogy néz ki az egyiptomi tengerfenék. Az az ember próbált megsimogatni egy cápát, ami ijedtében elbújt egy korallzátony alá (!). Miután a nyaralásnak vége lett, és egy nagyon mocskos vizű holland tó fenekén is jártunk, majd egy tanmedencében, ahol a medencében a fia, a parton a lánya integetett a kamerába.
A tanítványom ezek után másfél órával később ért haza, mint mondta, és én a lakásukban töltöttem ezt az időt, először az anyjával, aztán egyedül (!). Kaptam enni, kaptam internetet (még itt is?), és tanácsokat arról, hogy a férfiaknak sosem szabad engedni, mert a rabszolgájukká tesznek.
Itthon őr állt az ajtó előtt, mert megint buli van, a kádunk meg kong az ürességtől. Kaptam kolis karszalagot a fiúnevem miatt, amit egy olyan csaj adott ki, aki a fiúnevem húga nevén lakik itt. A húgom, érted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése