A tegnapi este olyan volt, mint egy Aranypart-forgatás: fröcsögött a Cool-a-and-the-Gang, én meg mondtam Jenőnek, hogy ne sörözzön, sőt ideje lefeküdnie aludni, mert így nem fog tudni hatkor felkelni, hogy húzza a kukáit, és ez annyira nem tetszett neki, szóval kicsit üvöltöztünk a portán. Később is betaláltam, és olyanokat mondtam neki, hogy Jenő, csak fél órával később, könyörgöm.
Öcsém ezalatt azt mondta AranyJánosnak, hogy Én vagyok a gép, mire ő azt mondta, hogy nem, mert az ő, és csináltak pár közös képet, ami sosem fog felkerülni a fészbukra (de), mert az öcsém szerint hülyén áll a szeme, és majd anyu levágja, hogy be volt rúgva.
Ma reggel meg a földön ébredtem: vendégeink voltak, és csak három hely volt az ágyon, ezért Matyi önként földre küldte magát, hogy ne rá ugráljon mindenki, mikor hazajön, én meg szerelmem jeléül mellé kucorodtam. Persze reggel nem tudott levakarni magáról, de én erre nem ébredtem fel természetesen.
Arra már de, mikor öcsém a napszemüvegét, Benya a telefonját kereste a szobában, aztán mikor lementek szétnézni a klubba, telefonon megtudtam a szőkétől, hogy a napszemüveg a nyomtatópénzes kasszában van eldugva (!).
Viszont megérte lemenni a klubba, mert a fiúk az alagsorban minden helyiségbe benyitottak, és az egyikben ott volt a részeg gumiember, akitől megkérdezték, hogy nem látta-e a cuccaikat, mire az visszakérdezett, hogy és ti nem láttátok a szemüvegem lencséjét? Több, mint karbantartó!
Aztán Benya kikísérte öcsémet a buszmegállóba, de a Sasadi út helyett Budaörsön szálltak le, mert véletlenül felszálltak a gyorsjáratra, ezért visszajöttek, és még paradicsomot se hoztak, pedig a semmi közepén volt egy zöldséges.
Benya telefonja a táskájában volt lenémítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése