Anyám

Ugyan tegnap is voltak már homályos sejtéseim azzal kapcsolatban, hogy milyen szerencsém van, amiért az anyám nem tartózkodott itthon egész nap, és békésen takaríthattam egyedül, azért azt nem gondoltam, hogy ma még nem lesz dél, de már ki leszek akadva, mint az órarugó. Reggel azzal kezdte, hogy 7:50-kor a fejemtől 10 centire az álláskeresési stratégiáit osztotta meg velem (igen, harminc éve ugyanott dolgozik), aztán nem ehettem a reggeliből, amit apámnak csinált (és az egyik szendvicset meghagyta)*. Ezután bosszúból gyorsan aludtam még 20 percet, amikor elment boltba, és még csak le se buktam, mert a ház előtt jó hangosan köszönt egy arra elhaladónak. Aztán nyavalygott, hogy neki mennyi dolga van, és hogy kezdjek már el ablakot pucolni. Mondtam, hogy jó, és elindultam megcsinálni, amikor is utánam szólt, hogy "akkor tudod hogy kell, ugye?". Nem mondtam semmit, csak otthagytam, most meg utánam jött ellenőrizni (más tevékenységnek álcázva persze), és odaszólt, hogy "gyorsabban töröld, mert rászárad". Most éppen bosszúból internetezek.

Tudjátok nekem esténként sokszor lelkiismeretfurdalásom van, hogy miért beszélek időnként ordítva az anyámmal, mikor szerencsés vagyok, hogy van nekem, de sajnos délig mindig elfeledteti velem minden rossz érzésemet, és kiprovokálja a kiabálós-ajtócsapkodós-hagyjmárbékénes stílusomat. Kövezzetek meg, de engem nem inspirál, hogy gyerekként próbál kezelni. 

Most mindjárt megyek palacsintát sütni, amiből majd biztos nem ehetek, illetve többször is rá fog kérdezni, hogy képes vagyok-e az elkészítésére. 10-9-8-7-6....

* az az új hobbija, hogy engem akar diétára fogni: mielőtt hazajöttem, például azt mondta a telefonba, hogy "jó lesz, majd takarítunk, közben meg fogyókúrázunk"