Az egyik kolléganőm szerint a logikus, összeszedett megnyilvánulásaimból arra lehet következtetni, hogy közgázos voltam, mire egy másik felháborodott, hogy az értelmet miért kell összekötni a közgázzal, én meg mondtam, hogy bőcsész vagyok még mindig, és közben örültem, hogy okosnak tartanak.
Főni tegnap megérezhette, hogy valami készül, vagy csak én éreztem melegséget a szívemben, amiért többször is megdicsérte a munkámat a nap folyamán, aztán munkaidő végén bejelentettem, hogy kaptam egy állásajánlatot, szóval ha nem mondanak jobbat, akkor el kell mennem. Itt egy kedves beszélgetés következett arról, hogy nagyon elégedettek velem és hogy sajnálja, ha megyek, de egy nagyon kis összeget tudna csak adni, majd azt javasolta, hogy az utolsó két napom szóljon arról, hogy felkészülök az új munkahelyemből, és a gyűjtött anyagokból nekik prezentálok, és megbeszéljük a stratégiámat, hogy már úgy lépjek be oda, hogy van egy jó alapom. Jó érzés így elválni tőlük.
Egy hét kellett ahhoz, hogy megemésszem, hogy én ezután nem itt fogok dolgozni, de most, hogy az ő szájukból hallottam, hogy se elég pénzt, se bejelentettséget nem kapnék, most könnyebb, és már tudom várni az újat. Azért közben vérzik a szívem, mert mikor lesz nekem olyan munkahelyem legközelebb, ahol úgy kell feladatot megoldani, hogy közben kutyát dögönyözöl és ördöglakatot bogozol ki, meg ahol a munkatársaimat is ennyire kedvelem.
Előre huszárok, vár a kastély!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése