A kisvárosom olyannyira falu, hogy amikor a szekérúton bicikliztem ma délelőtt, rettegtem, hogy elüt egy utánfutóval ellátott traktor, aztán a Sárkányfűárus gyógyszertárból kifelé jövet összefutottam a nőgyógyászommal, aki napszemüvegben sétáltatta a kutyáját. Barátságosan intett, majd rám mosolygott, én meg fellélegeztem, hogy nemcsak olyan illetlen helyzetekben ismer fel, mint amilyenekben nála meg szoktam jelenni. Ma is voltam, kb. 2 órával ezelőtt a találkozás előtt.
Anyám nem fogja elhinni, de kb. 25 perc alatt összepakoltam a következő kétheti cuccomat, ami olyan kevés, hogy a fapados bőröndömbe is beleférnék, nem még egy ember elszállásolására is alkalmas kofferba. Pedig hozom a futócipőmet is, mert persze edzeni is fogok, rengeteget! Öcsém egyelőre csak a nőjét bűvöli, anyu elég ideges lesz, ha megtudja, hogy ő még sehol sem tart.
Következő célom, hogy a Hírcsárdában legyek szerkesztő-riporter, humorista vagy gyakornok, ez már tény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése