Hova vezet ez az út?

Olyan nehéz a szívem, oly nagyon félek a kudarctól. Úgy érzem, hogy semmit sem tudok, és még két iszonyatosan hosszú nap áll előttem, mielőtt érkezik pár infó. Hogy fogok én boldogulni? Szeretni fognak? Én szeretni fogom-e? Mi lesz? Jaj, mi lesz?

Közel sem érzem úgy, hogy röpködve szállnék a boldog élet felé. Vajon ilyen érzésekkel vág bele mindenki?

Most akkor ez lesz a szakmám, amiből nyugdíjba megyek? Most akkor lemondok a többi álmomról, ami az elmúlt egy évben kicsit se valósult meg? Szóval nincs is miről lemondani, én mégis úgy érzem. Jaj de utálok a dolgok előtt lenni, csak lennék már öregebb pár nappal...