Dalol a lelkem, összemixelve énekli a We are the champions-t és a Don't stop me now-t. Hiányzott a katarzis az előző kettőnél? Hát most megkaptam! Az a boldogság, amikor pár nap alatt kigondolod, egy nap alatt megírod, közben a barátod késsel a kezében áll a hátad mögött, hogy az a szürke kígyó nehogy visszacsusszanjon a dugattyúba (ja, a netkábelről beszélek, ez egy régimódi hely), sőt ő is írja és mondja veled, kaját csinál és puszilgat, és akkor hajnali kettőkor odabiggyeszted a kis árvácskát a végére, ezzel behozva Móricz árváit a képbe. Hát ez az igazi katarzis, ami úgy hiányzott a két valódi szakdogámnál, ez a kicsi plusz, ami elveszett a több hónapnyi feszültség és kínkeserves izzadás között. Ha ez most összejön, én államvizsgázok még egy utolsót és ezután csak pisilni ugrok majd be az egyetemre, ha épp a pénzemet költöm a környéken. Még az is lehet, hogy most tényleg vége lesz és én tényleg felnőtt leszek, mindenféle diplomák és tételek nyomása nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése