Hétvégén elmentünk Bécsbe, ahol tejfakasztót tartottunk egy szabad szemmel alig látható kisbaba tiszteletére. Én még soha életemben nem láttam ilyen kicsi gyereket, csak aludt és nyöszörgött és az egész baba nyomott vagy 3 kg-ot! Elképesztő volt, alig mertük megfogni, amikor meg kezembe adták, hiába tartottam normálisan, valamiért úgy volt kényelmes neki, hogy a lábával V alakot formált a levegőben és úgy aludt. Fitneszkirály lesz vagy katona, vadakat terelő juhász.
Közben örülök, hogy pár perc múlva már szerda van, mert minden napomat úgy élem túl, mint egy zombi, csak lépegetek előre, de fogalmam sincs, hogy honnan jövök és hova tartok, csak azt tudom, hogy menni kell, hogy végre szombat legyen. Nagyon rövid a december, sokkal többet akartam találkozni a barátaimmal meg nézni a fényeket. Igazából én nem is a karácsonyt szeretem, hanem ezeket a napokat, amikor lehet rá készülni meg kutatni a boltban a legszebb csijjog után meg feldíszíteni három száraz fenyőágat. Olyan szép, olyan jó illat van. Az meg csak ráadás, hogy a kondiban is van egy csomó csijjog és Eszti néninél idén ugyanaz a diszkólila a sláger, mint ami nálam volt tegnap, amikor bevásároltam egy halom akciós üveggömbből.
Na jó, most már tényleg csak hármat kell kibírni, aztán itt is lesz a szombati szieszta munkanap. Jaj de hosszú lesz, pedig csak három...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése