Élesen él bennem az emlék, amikor hat éve az első csoporttársam férjhez ment, egy fél napot röhögtünk azon, hogy biztos lesz gyerek meg farkaskutya meg dauerolt frizura hamarosan, mert ez a csaj férjhez ment 23 évesen, mi meg még olyan kicsik vagyunk. Persze tudtam, hogy ez az élet rendje, de hát a franc se gondolkozott akkor még azon, hogy házasság, azt se tudtam, mi az (mondjuk most se- még)
Manapság már arcizmom se rendül, ha felpattan egy új eljegyzés híre oldalt, előbújik egy újszülött (kivéve akkor, ha kicsit még maszatos-p.naleves a kis feje, mert a fészbukon a -1 pillanatot is meg kell örökíteni, na akkor szoktam kicsit fintorogni), sőt még meg is hatódom a kedves esküvői képeken, ha szívemnek kedves egyedek vigyorognak rajta.
Na de hogy most már havonta előkerül egy kósza ismerős, aki már az elsőtől válik vagy a másodikkal esküszik, ez már tényleg sok. Pár nap és 28 leszek, nyáron férjhez megyek, de ez mi?! Tényleg ennyire durván igaz az összes válási statisztika, tényleg ennyire nem bírjuk a gyűrődést, mi átlagemberek? Tehát a barátokkal is megtörténhet? Vajon ránk is igaz lehet? Na, ez a félelmetes, nem az igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése