long days

Mellettünk a vonaton két csaj kizárólag a munkahelyéről tudott beszélgetni, leszámítva azokat a perceket, amikor az egyik elmesélte a másiknak, hogy a barátja ultimátumot adott neki (vagy az is lehet, hogy valami másik csajnak a barátjáról volt szó, én már nem bírtam követni) : csak akkor lesz eljegyzés, ha 120 napig nem hisztizik. De hát ki bír ki 120 napot? 

És tényleg, ki bír ki 3 hónapot hiszti nélkül? És ki bírja ki az ilyen embereket, akik a vonaton is csak szakmáznak? 

ebben van minden

Ahhoz képest, hogy nincsen munkám, meglepő, hogy a végelgyengülés határán tántorgok ágyba minden este.  Most két napot dolgoztam brit fiatalemberekkel, akik egyáltalán nem voltak se hangosak, se részegek, és egy árva kurvát se rendeltek oda a konferenciára. Na jó, volt két orosz nő, akiknek olyan feje volt, hogy bármelyik kirakatban megállták volna a helyüket Amszterdamban, meg nem segített az sem, hogy egészen vontatott ruszki akcentusban beszéltek (hogy máshogy?), mint a szovjet kurvák az összes amerikai filmben, és 10 centis platformban tipegtek be egy olyan rendezvényre, ahol a basic konferenciaInglisen kívül olyan szavakat tanultam meg, mint cukorrépa és bioethanol. Az angolok meg mindenre azt mondták, hogy okey-dokey. Én azt hittem, hogy ez egy 20. századi vicc az ötödikes angolóráról, de nem. A felét se értettem annak, amit mondtak, de olyan kedvesen, régi jó amcsi cimborákra hajazó akcentusban ejtették ki a nevemet, hogy csak mosolyogtam és reménykedtem, hogy nem derül ki, hogy fingom sincs, hogy most direkt megkértek valamire vagy megtiltották, hogy megtegyem.

Az állapotomon amúgy az se segít, hogy éjszakánként nem tudok aludni, mert a dohányzóban (értsd: bejárati ajtó előtti üres placc) hajnalig üvöltöznek a részegek a kolisok (egy sör nem sör), és minden egyes vizsgaörömöt, focidrukkeres hazaérkezést és sikeres államvizsgát végig kell hallgatnom. Ha becsukom az ablakot, akkor már jó, de holnap jön a kánikula, mi lesz így jövő héten? 

Holnap elmegyek egy állásinterjúra, amit egy olyan állásra írtak ki, amit nem fogok elfogadni, mivel ahhoz haza kellene költözni anyámhoz, és ezt időlegesen sem tartom jó ötletnek, főleg ha az összes barátomat itt kellene hagynom, esténként nem mehetnék moziba, színházba, illetve a kiscimborám megözvegyülne. Hétfőn egy másikra megyek, ott személyi edzőt asszisztenst keresnek.

Miért vagyok ilyen rettentő dagadt? törékeny madárcsontokat és kiálló bordákat akarok kis csöcsökkel. 

Olyan álmos vagyok, pedig írnom kellene vagy 5 cikket az új gyakhelyre meg lógok kétheti beszámolóval az online melómnak is.... istenem, ha sovány, barna testem lenne, ez is megoldódna most, mire hármat számolok. 1

majdnem ugyanaz

A kamutréningen négy emberből három lebukott, mert amikor a tréner megkérdezte, hogy mi a nevük, ránéztek a papírjukra és onnan olvasták fel. Jézusom, hogy is foghatott gyanút a nő, nem is értem?!

Olyan kevesen voltunk amúgy is, hogy a meghirdetett 2 óra helyett 1 óra alatt lezavarták az egészet, és a végén jött egy másik nő, aki azt bírta mondani, hogy "kozmetikus vagy bőrgyógyász, az majdnem ugyanaz". 

Te kedves agyatlan picsa, a bőrgyógyász egy orvos, a kozmetikus meg egy pinagyantázó, pattanásnyomkodó szakmunkás*. Remélem az övsömörödet a kozmetikusod kúrálja majd ki. Idióta. 

*Amivel egyébként nincs is baj, becsületes szakma az, de azért nem hat év az orvosin. A bőrgyógyász meg, akihez legutóbb elmentem, na az se volt valami márkás... egy általános iskolás tetűvizsgálathoz hasonló színvonalon kurkászta át a szétvakart fejbőrömet, majd írt rá egy krémet, ami semmit se használt. Meg hát hosszú a hajam, helló, nem látod? Végül a patikus adott hajszeszt, én megírtam a szakdogámat, és azóta érdekes módon nincsen pszichés eredetű vakarózásom se. 

lerongyolva

Remélem megmarad a kisöreg, és cimborák leszünk! Ez egy troll a javából! És most bánatos szegény, mert kórházban kell maradnia, pedig buli van a kulipintyóban. Hát, tök cukik ezek ketten. 

Nekem meg talán tényleg csak idegbecsípődésem van, nem a tüdőm lyukadt ki. Sajnos nem derült ki, hogy mi a valódi helyzet, mert amikor elmehettem volna orvoshoz (na jó, annyira nem akartam), épp a ház fölé ért a szupercella, és az otthonom börtönébe zárt. Jaj, tudom, roppant szar szóvicc volt. Na, remélem a trx ptx békén hagyja holnapra a szárnyamat, mert ma eléggé fájt, és nem volt elég a levegő se bizonyos testhelyzetekben. 

az óbudai McClane

Percek óta ezen nevetek ti kis kedves, szeretettel teli, derűs Eegyedek! 

Jajh, pedig nevetésre semmi okom, ha nem kapom meg azt a munkát, aminek az interjúján ma voltam. Topoghatnék magassarkúban és ceruzaszoknyában, és olyan közel lenne a munkahelyem, hogy AZONNAL szükségem lenne egy bicóra Pesten BUDÁN is, és végre valóra válhatna az álmom, hogy közeli munkahelyre biciklivel járjak, mint egy faluban. Gyorsabb, tisztább, stresszmentesebb lenne, mint bkv-val, és nem az ellenőrök, hanem a dugó miatt, és... ! Jajh, még kis kosárkám is lehetne a spáros zacskóknak! Jajhhhh... nesze neked Kék metró akkor... Beköszönthetne a boldogság! 

fronthatás a fejemen

Ha tíz percet esett az eső, akkor már sokat mondok, de én persze ezt az idősávot választottam ki, hogy elinduljak fehérítőt venni*. Aztán elejtettem a kosarat. Aztán a spárban azt mondtam a húspultban, hogy kérek még négy combot is, majd rámutattam a szárnyra.** Aztán az előbb majdnem összeestem, de aztán mégse. Azt hiszem front van. 

Ja, de legalább láthattam a nap legviccesebb jelenetét a buszról. Egy csőtopos csini csaj kivágódott a bérház ajtaján, aminek egy kocsma van a közvetlen szomszédságában. Ott állt egy öreg alkesz meg a fiatal pultos csávó. Egyik se szólt egy szót se, csak szemmel lekövette a lányt pár másodpercig. Aztán összenéztek, vigyorogtak, bicegettek, majd bementek. Kortalan férfinyáladzás. 

* Ugyanis a barátom nehezményezte, hogy nem olyan szép fehérek a ruhák, és felkért a nemes feladatra, hogy vásároljak valami koncentrációt, amitől ő lesz a "Sokat kell tanulnom, mami" gyerek a munkahelyén. Anyám erre eligazítást tartott, hogy melyik adaléktól melyik szín lesz élénkebb. 

** Mert szárnyat akartam, csak nem tudok egyszerre gondolkozni és beszélni.