szuperfitt

Kiváló wellness napokat tartok: tegnap kondi és szoli, ma kondi és szauna, holnap elmegyek a Dagályba a szőkével, hétvégén meg lehet eszem-iszom, mulatok. Ez lesz, jeeee!

Mondjuk ez meg pofátlanság, bár szégyen bevallani, hogy megnéztem, de hát elfogyott a sorozatom és unatkozom ebéd közben. 

Bele lehet szokni

Ez egy olyan dolgozós év, amikor már minden sokkal könnyebb, mert nem vagyok csecsemő, akinek szinte fogalma sincs semmiről, ami körülötte történik, de egyúttal nehezebb is, mert a legtöbb dologról pontosan tudom, hogy kinek és hogyan kellene csinálni és a legdühítőbb, ha ez mégsem történik meg. 

Remélem ez még nem az az év lesz, amikor túlságosan kinyílik a csipám és az illetőket emlékeztetem arra, hogy másra sem az égből hullik alá a malaszt, hanem kicsit dógozni is köllene. Na, nem sokat, nem azért mondom, csak hát mégis úgy, tessék-lássék. Persze van olyan is, aki helyett zokszó nélkül lapátolok egy kicsit többet, mert szimpi vagy mert úgy érzem, hogy ugyanezt megtenné értem ő is, meg amúgy is tök jó érzés, amikor idősebb kollégák odajönnek és megkérnek erre-arra, mert tudják, hogy rám számíthatnak, sőt még az is előfordul, hogy nekem kicsit jobban megy valami vagy van új ötletem, ami nekik nem jutott  volna eszükbe. Végülis ebből tanulunk minden, nem?

A gyerekek meg viccesek, amikor épp nem idegelnek ki teljesen. Múlt héten egy "te is beírhatsz az én ellenőrzőmbe" poén nyomán a hatodikosoktól kaptam egy home-made ellenőrzőt. Megírták, kivagdosták, összevarrták. Azt hiszem az ilyen sztorik miatt ragadtam ott, ahol. Igen, Rózsa segglyukától 6 cm-re, ez azért ne legyen kérdés!

a jó öreg mosógép

Vizuális memóriámba mentem azt a csütörtöki pillanatot, amikor a főbérlővel ketten betűrtünk egy rongyot a mosógép letörött kereke helyére, majd ketten lefogtuk a centrifugázó gépet, hogy ne törje fel a járólapot, de azért én is ki tudjak teregetni. Most tiszta minden, kedden meg jön a szerelő.

 

Szerintem nem lett volna szabad lefogni, mert az epilepsziásokat se szabad, de most jól összerázta a karzsírunkat, illetve még eme művelet előtt összetegeződtünk az apámkorabeli főbérlővel, úgyhogy sokat köszönhetünk gépinek. Kösz mosógép, hogy az egyórás mosás helyett 3 órát gondolkodhattam rajtad...

mint lyukas zsákból a lencse, hulljon ránk a szerencse

Most szorítsunk, hogy minden rendben legyen, és akkor egy jó darabig mosolyra fog állni a szám. Mondjuk úgy évtizedekre!

 

(Nem, nem gyerek és nem vagyunk betegek sem!)

színes lány piros csizmában a villamoson

... most hazamegyek, aztán randizni, aztán Csabihoz (wtf?), mert képzeld, olvassuk az Oidipusz királyt!

 

mit nem tesz az emberi elmével egy kis eső meg a magyar szak?!

döcög az élet

Tudtam, hogy stresszfaktor, de örültem neki, most hogy már nem vagyok ott, most viszont érzem a legördülő kősziklát és édes a fizetős szabadság a kolin kívül. Te jó Isten, hogy ott mennyi szarság és keverés volt a végén!?!

Sok gondolat foglalkoztat mostanság, de egyik sem olyan, amiről szívesen írnék itt, csak az a fontos, hogy megoldjam a dilemmáimat és haladjon az élet. Egyébként csupa komoly dolog, de főleg pozitív, remek változás, aminek örülni kell. Annyit elöljáróban, hogy felesleges aggódni, ha ilyen szuper lehetőségeket tartogat a sors mindannyiunk számára. Ez persze mindenkinek mást takar, kinek pénzt, kinek boldogságot, kinek egészséget, de végül minden rendbejön és elszalad a fájdalom a szívből, az aggodalom a mindennapokból/tól.

Eközben szinte naponta járok edzeni, mert az ugrálás kikapcsol és egyébként is szeretnék csodaszép lenni. Talán most.