2012. február 24., péntek

Szívbemarkoló

Nekem miért nem lehet olyan munkahelyem, ahol a bankszámlámra utalják a fizetésemet? Vagy ha már így kell lennie, akkor miért neveltek úgy, hogy ha pénzt nyomnak a kezembe, szabadkozom akkor is, ha megdolgoztam érte? Kicsit el vagyok keseredve, hogy nem lesz normális munkám soha. Pedig ezt a helyet még szeretem is, csak a pozícióm, csak az olyan kurva bizonytalan. Elég rossz így.

Persze ma a nap is máshogy sütött, mióta tegnap feldobtam a könyvespolcra a négyes diplomámat. Na jó, ez megérdemel egy szmálylit mégiscsak. 

:) :) + :D :D és ;) 

2012. február 21., kedd

pedig én nem is

tanítvány anyja: "Mondd csák, én dágádt vágyok?"
én: "Nem, de én de, pedig már ugrálni is járok."
tanítvány anyja: "Mert te zábálsz. Délután négy után nem szábád enni. Áztán egy idö után délután egy után."

Hát maradok inkább kövér, ha ez lenne az ára. Egész nap ne egyek?
Amúgy meg nem is zabálok, kikérem magamnak! 

2012. február 20., hétfő

Zöld pacák(ok)

A szemceruzámon felfedezett zöld festéknyomoknak* köszönhetően mosolygósan indult a hétfő reggel, aztán később már nevettem is, amikor a Bumerángban beolvasták a következő üzenetet: "Apám bőrpapuccsal verte véresre a fenekemet, melynek oka az volt, hogy a fürdőkádban állva lepisiltem a húgomat. Visítozott az a kis ribanc."

*Tudniillik szombaton bajuszt rajzoltam a zöld festékkel összekent partifotósnak, aztán ha már ott jártam, akkor a dj-nek is. Istenem de jó buli volt!

2012. február 18., szombat

Megváltó reggeli csevegés

Amikor megpróbáltam félhangosan kimondani, hogy hatéktalan, csak akkor döbbentem rá, hogy az tényleg nem a hatékony ellentéte, és becsuktam a számítógépet. Elég hosszú volt ez a hét.

A seggnyaló gyakornok ma délben esett be, aztán háromnegyed egyig ebédelt, kutyát simogatott, és seggeket nyalt, aztán fennhangon közölte, hogy másnapos, de mégis ő a király, mert minden viszontagság ellenére bejött dolgozni. Sajnos reggel már kapott a pofájára tőlünk titokban, mert csak a "dolgozók" voltak az irodában, főnök egy se, így bátran megtárgyalhattuk, hogy mekkora tróger a srác. Ugye aki a főnökkel tárgyalja ki ugyanezt, az faszfej, aki meg nem tárgyalja ki, az gyomorfekélyt kap, szóval én annyira fellélegeztem, hogy nemcsak nekem szúrt szemet, hogy a gyerek nem dolgozik, hogy a nyílt önfényezésre visszavágtam, és a "isten vagyok, hogy itt vagyokra" egy "csak az a kár, hogy két órával később mint amit beírtál" volt a válasz. Mire a csávó azt hazudta, hogy iskolában volt. Hadd ne mondjam, bőcsésznek tanul minálunk, méghozzá a lila tanszéken, ahol még életemben nem láttam órát péntek reggel nyolckor. Főleg nem linkek számára meghirdetettet, akik a szorgalmi időszak második hetén bemennek másnaposan. Ezután ment a jutub, a fb meg még pár cigi a főnökkel, aztán hazament. Tegnap ez a csávó azt javasolta nekem, hogy ne menjek haza mindig olyan korán, mert az visszatetsző. Kár, hogy bazmeg én bemegyek kezdésre és ledolgozom azt a hat órát, ami meg van beszélve. Istenem, remélem a piramis csúcsai is látják ezt, mert ha ezt a csávót veszik fel, hát én a kardomba dőlök. Hétvégén kipihenem, és nem fogok felrúgni semmilyen hugyos vödörnek látszó gyakornokot. 

Anyám azt mondta, hogy ez a felnőtt világ, mert náluk is van olyan, aki naponta órákat pofázik el a munkaidőből mondván hogy ő bagózik. Hát nem tudom, szerintem én inkább egy órával előbb haza akarok menni, és a nyelvem meg maradjon minimálisan, indokolt mértékben szaros. 

2012. február 16., csütörtök

Nehéz hét

Ahogy az öcsém fogalmazott: elkezdett növekedni a szalonna alatt az izom!

Eléggé rottyon vagyok lelkileg ettől a héttől: a kedvenc kolléganő síelt, a kutya szabadságon volt, az egyik főnök meg csak beszélt és beszélt és kedveskedett, de közben hülyének is nézett, meg kecsegtetett, közben meg a másik gyakornok megállás nélkül nyomul nála meg hulla betegen kimegy cigizni a konyhába (szerintem csak) azért, hogy addig is sulykolja, hogy ő mekkora ász. Meg olyan munkákat vall kizárólagosan a sajátjának, amibe én és még egy ember is dolgoztunk. Báhhh, ilyenkor multit kíván magának az ember meg saját feladatkört. 
A kutya holnaptól hazaköltözik a főnök nőjének szüleihez, hát ki fog kunyerálni tőlem ebéd közben?!

2012. február 12., vasárnap

SM power

Amikor az előbb bekapcsoltam a gépemet, még azt hittem, hogy "Happy Valentuesday, my lovely" és "Fuck Valentines, I'm a happy single" jellegű posztokkal lesz tele a fal, ehelyett "Houston, we have a problem" day van. 

Michael halálát a kolibüfében tudtam meg, Whitney halálát a faszbukról. Valahol szomorú ez.