Azt meg még nem is mondtam, hogy az utolsó este nagyon kellett pisilnem Rómában, ezért azt találtuk ki, hogy észrevétlenül becsorgok az egyik kiülős étterembe, és majd ott lesz egy fa, amit megjelölhetek. El is mentünk a legközelebbi sorhoz: az első nem jó, túl kevesen vannak benn, kiszúr a pultos, a második nem jó, túl puccos, túl világos van, kiszúr a pultos, a harmadik az jó lesz, hopp már benn is vagyok. Rámosolyogtam a pultosra, majd beálltam egy hapsi mögé a pisilős sorba. Ekkor vettem észre, hogy csak egy WC van. Na de sebaj, mindjárt itt hagyhatom a felesleget, hamar túl leszünk az egészen. Teltek a percek, a budiajtó nem nyílt ki, ezért volt idő körülnézni. Fiúk, férfiak, hímnősök. Csak én vagyok nő- fehér habos nyári ruhában, kiengedett cicahajjal, kisszandálban. Egy WC van. A tv-ben egy Sandra Bullock filmet vetítenek épp. Welcome to the open-air buzibár. My Club.
A felismerés után kissé zavartan pislogtam kifele, hogy vajon a szőke is rájött-e már, hogy hova tévedtem be véletlenül. Ekkor elment az áram. A hasközépig dekoltált pólós pincér idegesen futkosott fel-alá, mire sikerült visszakapcsolni a rendszert. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy vékony olasz fiú kérte sűrűn az előttem levő elnézését a putza (büdös) miatt, majd elment. Fasza, még szarszag is lesz, gondoltam. Aztán végülis nem volt semmi gond, egészen addig, míg újra el nem ment az áram, én meg tök sötétben ott rekedtem a buzibár fiúwcje fölé guggolva. Szerencsére hamar visszajött, én meg boldogan szaladtam kifelé. A szőke szerintem több hónapnyi adag füttyögést és szerelmes pillantást szedett össze abban a pár percben, míg a terasz előtt állt. Legalábbis ezt állítja.
Sietve tűntünk el a cicafiúval a sötét római éjszakába. Sáláállááláláálálálálálá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése