Az a kényszerképzetem, hogy az engem körülvevő tárgyaknak lelke van, és ha kidobom őket vagy valami rossz dolog történik velük, akkor attól szomorúak lesznek. Az előbb kisajtoltam az utolsó fél borsószemnyi fogkrémet a tubusból, és hiába van egy másik, teljesen teli doboz, sajnáltam, hogy az előzőnek már mennie kell, és biztosan megsértődött, amiért az újból is nyomtam egy kicsit a fogkefémre.
Elég beteges dolog ez. Lehet többet nem engedem meg az öcsémnek, hogy nyaralás előtt áthozza a szobámba a tőlem kapott plüss delfinjét, hogy míg nem vagyunk itthon, rendetlenkedhessen az én plüssállataimmal, akik egyébként sokszor jönnek velem világot látni is, ha épp nincs senki, aki vigyázna rájuk, felügyelet nélkül meg csak nem maradhatnak otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése