Teljesen ráparáztam, hogy tegnap annyira fáradt voltam és szétszórt, hogy rossz dokumentumot nyomtattam ki szakdogámként, és nem emlékszem rá, hogy ellenőriztem-e a papírokat, amikor leadtam. Próbálom felhívni a TO-t, de persze nem veszik fel. Most mi lesz, lehet hogy a 35 oldalas, nem végleges verziót adtam le a 60 oldalas helyett!!!
Még ma is annyira fáradt vagyok, hogy délután egykor teljesen összetörve keltem ki az ágyból, akkor is csak azért, mert már szégyelltem, hogy ilyenkor fekszem, pedig nem is vagyok másnapos. Ekkor vettem észre, hogy Cikli elájult! Hogy is tudnék gondoskodni egy növényről, mikor tegnap délután ötkor ettem először, mert nem volt itthon a szőke, hogy ételt parancsoljon belém, (Sanyi etess!) én meg annyira stresszeltem, hogy elfeledkeztem az ilyesmiről. Cikli most már jól van, mert messzebb helyeztem a radiátortól, és adtam neki egy bögre vizet.
Olyan volt nekem ez a szakdolgozat, mint Natasának Wolfgang: akaratom ellenére elrabolt, kihasznált, tönkretett, most meg még nekem vannak lelki problémáim, amiért nem kell ostoroznom magam naphosszat, és nincs semmi, ami tönkretegye az életem. Hiányzol Wolfgang! Hát ki fogja aláhúzni zölddel a gondolataimat, kit nézegetek én naphosszat, kit csalok meg azzal, hogy Mahjong Titánozom nyálat csorgatva? Mostantól lelkiismeretfurdalás nélkül bebaszhatok hétvégén? Tényleg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése